Hetikiadás, 1929. január-december
1929-02-05 / 5 [1515]
A leszerelés iteraese. A legutóbbi napok csendes egymásutánja könnyen azt a hitet keltheti a tájékozatlan megfigyelőben ,hogy semmi különös nem történt,általános csend van világszerte.Pedig az eseménytelen napok mélyén ádáz küzdelmek áradatai forrongnak,melyek majd először valószinüleg a Népszövetség máj?veiusi tanácsülésein fognak a felszinre felvetődni. Bethlen István gróf miniszterelnök egyik legutóbbi képviselő házi beszédében a revizió kérdésében állást foglalva,szükségesnek^tartotta rámutatni arra az áldatlan huzavonára,mely a Népszövetség előtt az általános leszerelés kérdésében folyik. Ennek a jegyében leszerelték le ugyanis az úgynevezett győztes hatalmak a legyőzötteket és Azóta magukra nézve nem tartva, kötelezőnek a lefegyverzést,állig felfegyverkezve állanak őrt körülöttunk,nehogy eszünkbe jusson a revizió kierőszakolása.A mi állásfoglalásunk a ránk kényszeritett békeszerződés elfogadása áta az volt,hogy nem erőszakosan,hanem csakis békés uton iparkodunk a velünk történt hallatlan igazságtalanságra a világ sorsát intéző nemzetek figyelmét felhivni és ezeknek segítségével óhajtjuk a béke revizióját elérni. Bethlen István gróf rámutatott :rra,hogy az általános leszerelés kérdésében eddig egyetlen lépésnyi előrehaladás sem történt és ha ezt az ügyet a közel jövőben nem fogják a hatalmak megfelelő módon rendezni,akkor meggondolásra késztetik azokat a népeket,melyek az általános lefegyverzés reményében alávetették magukat a számukra ezen a téren előirt rendszabályoknak, melyeket túlzott pontossággal és lelkiismeretességgel végre is hajtottak. Ennek az állásfoglalásnak előzménye a Néészövetség szeptemberi tanácsülésén lefolyt vita volt,melyen ezt a kérdést Németország é Magyarország kiküldöttei feszegették általános izgalom közepette. Végül is olyan határozatot fogadott el a Népszövetség tanácsa,mely szerint a leszerelési konferencia előkészitő bizottságának elnökét utasitja,hogy lépjen érintkezésbe azoknak az államoknak a kormányával,melyek között ebben a kérdésben még nézeteltérések vannak,hogy megismerve a tárgyalások állásat,legkésőbb ez év elejére összehívhassa az előkészitő bizottságot. Mint látható,a népszövetségi tanácsnak sikerült elgáncsolnia a leszerelési értekezlet összehivását,mert csak az előkészitő bizottság összehívását rendelte el,holott még az értekezlet tárgyalásainak megindulása is ugyan hol van még az eredményes befejezés sikerétől. Egészen világos dolog,hogy Németország egyáltalában nem lehet elragadtatva a genfi Népszövetség tanácsainak a téren kifejtett ügybuzgalmától, annál is kevésbbé,mert hiszen kétségtelen,hogy a leszerelés kérdése ás a ruhrvidéki megszállás között bizonyos összefüggés állitható fel. Ha ugyanis a francia hadsereg létszámát leszállítanák az általános leszerelés nivójára,akkor egész bizonyos,hogy a rajnavidéki megszálló csapatok száma - nullára redukálódnék és igy Németország iparilag leggazdagabb vidéke, a Ruhrvidék a hosszú tizóvos francia megszállás alól végre felszabadulna. Ez a kérdés azonban egyáltalában nem került ilyen formában szóba a decemberi luganói ülésszakon,ahol viszont a kisebbségi kérdés tárgyalása során élesedett ki a helyzet. A lengyel külügyminiszter ugyanis azt vitatta, hogy Sziléziában nemzetiségi viszályok nem is válnának,ha. a német szervezetek nem izgatnák állandóan a lakosság kedélyét,nem állandósítanák a politikai izgalmakat, sőt felforgató törekvéseket nem űznének Ebben a pillanatban Stresemann német külügy mini s z tor öklével az asztalra csapott és ingerült hangon azt kiáltott", közbe,hogy il en hangon való tárgyalás tűrhetetlen,majd heves beszédet CQondott, melyben bejelöntette,hogy a legközelebbi márciusi ülésszakon az egész kisebbségi kérdés napirendre tűzését fogja javasolni. Ebben a kijelentésben olyan nagyjelentőségű és súlyos következményekkel járó elhatározás került nyilvánosságra,mely ettől a pillanattól kezdve Németországot kötelező formában terheli,minket magyarokat pedig életoevágóan érdekeltiem kevesebbről van ugyanis szó,minthogy Németország a néhány hét múlva kezdődő márciusi népszövetségi ülésszakon hivatalos formában felveti a kisebbségi kérdés jelenlegi helyzetét,bizonyítani kivánja,hogy a békeszorz&dések erre vonatkozó rendelkezéseit az úgynevezett utódállamok nem tartották meg és a nemzeti kisebbségeket állandóan elnyomják. Nem kevesebbet jelent pedig ez, minthogy a Népszövetség az úgynevezett utódállamok viselt dolgait tárgyalás alá veszi és számonkéri tőiül: a békeszerződés egyes rendelkezéseinek sérelmes és hiányos végrehajtását. /Folyt.köv./ £q J
