Hetikiadás, 1929. január-december

1929-12-17 / 50 [1515]

A 1<5 OBSZAGOS LEVÉLTÁR A eredeti tárcája. Kszekció Murád szultán napok óta szomorúan gunnyasztott a szelamlük puha kerevetén. Hiába vette őt körül kilenc minisztere, vagy ahogy o'ket a széles birodalomban hivták: a "kilenc gyöngy", hiába próbálták felviditani a legjobb hírekkel, hiába traktálták a kivívott nagyszerű győzelmek elbeszélésévei,semmi sem érdekelte. Egymás után dőltek ki mellőle nyolcan a meddő fáradtságtól, a nagyúr még a kezével sem legyintett, mintha lelke ismeretlen tájakon bolyongana. A kilenc gyöngyön úrrá lett a kétségbeesés. Mit tegyenek? .. .Hogyan csaljanak mosolyt az igazhivők Urának arcára?... Hafiz, a kilenc gyöngy legbölcsebbike és legbátrabbika végre elszánta magát és magához a szultánhoz fordult. - Napok óta látjuk, hogy búsulsz valamiért...Lelkedet eltakarta előlünk a bánat fátyola...Lebbentsd fel előttünk a sötét leplet, hogy eléd rakhassuk a vigasztalás illatos rózsáit!... Murád elmeredező szemei részvétlenül, szinte értelmetlenül révedeztek az előtte féltérdre ereszkedett Hafizon és ugy látszott, hogy a beszélőt meg sem ismeri. Annál nagyobb volt csodálatuk, amikor a nagyúr végre megszólalt: - Hatvannégy napja^annak, hogy Szelim, a kilenc^gyöngy legértékesebbje örökre lehunyta szemét és lelke elvándorolt Allah Ítélőszéke elé.. .Kertjeim és palotám kincsei, szobrai azóta pusztulnak, romlanak...Nincs aki'gondozza őket...Az utolsó hatvannégy nap alatt kincstáram egyetlen drágasággal, egyetlen olyan szoborral sem szaporodott, melyre szivesen néztem volna, vagy amelyk ben csak egy percig is gyönyörködhettem volna... Bánatosan hajtotta le fejét és elhallgatott. Vele hallgatott a "gyöngyök" kara is, egyik sem mert szólni. - Nagyon lesújt ez a hanyagság) - folytatta egy kis ido múlva. - Nincs senkim, aki igaz, hűséges Őrzője volna kincseimnek és hozzáértő szemével határokat vonhatna a'szépség és a rútság közötti... A nagyúr miniszterei összenéztek, de mintha elnémultak volna. - Adjatok valakit, aki olyan tehetséges, mint Szelim volt!..- kiáltotta sóvárgóan murád szultán. - Valaki kell nekem; aki pótolja az elmulasztottakat, aki gyarapítója lesz gyűjteményemnek és irányitója nemzetem művészetének!... * Hafiz egy darabig zavartan tördelte a kezet, de egyszerre felderült az ' arca. •- Meg van!... - kiáltotta diadalmasan. - Alig néhány hete csak, hogy^ide költözött a művészetek legalaposabb ismerője, Koszrev bég, vagy ahogy barátai hivják: a'JSzépség apja"...Ö az, akire,uram,neked szükséged van! Sietek, hogy színed elé vezessem!... '"' Hafiz ugrott is'már az ajtó felé. - Megállj! - szólította fel a szultán. - Előbb gondolkodnom kell tanácsodon. - Murád kezébe hajtotta fejét és hosszasabban elmélkedett. ' - Ne a béget, hanem a feleségét vezesd ide! - rendelkezett a hivok^ura. - Kit hozzak üde? - kérdezte Hafiz csodálkozva. - A f elesége t? ... Jól értettelek? ... De, hát mit tudhat egy asszony?... - Ke'kérdezz! - Szakitotta félbe a szultán. - A kérdezősködő magában hord ja a vonakodást, a vonakodásban rejlik az engedetlenség! ... Engedelmeskedj és siess!... Hafiz elrohant. A >ég neje értelmetlenül állt meg Murád eló'tt és rendeletére fellebbentet te a mindent elrejtő feredzsét. A szultán csak egy pillantást vetett a nö're és haragosan ráncolta össze szemöldökét. Hát, biz'

; az asszony kancsal és púpos volt. A rútság megtestesülése. Hafiz'maga'is rémülten meredt rá. - Vigyétek a szemem elöl!' - parancsolta a szultán, aztán tanácsosához fordult. -Tanácsod semmit sem ér, Hafiz! Koszrev nem méltó arra, hogy Szelim utóda lehessen!...Mindenkinek olyan irányban fejlődik az izlése, 'amilyen környezettel magát körülveszi. Akiválasztott tárgy olyan, mint a tükör, melyben pontosan meg lehet látni a'választó Ízlését.. .Láttátok'Koszrev választottját*. Került-e már valaha szemetek elé valami rútabb, visszataszitóbb ennél a nőnél? Ha Koszrev béget tenném meg Szelim utódává, attól kellene félnem,^hogy kincseim őrzőjének ujabb szerzeményei feltűnően hasonlitanának feleségéhez...