Hetikiadás, 1929. január-december

1929-11-19 / 46 [1515]

Már a hágai értekezlet alkalmával feltűnő volt az a nagy csendesség, amit a kisantant-kiküldöttek tanusitottak. A megszokott zsivaj és a köve telözés helyett- gyanúsan hallgattak és Benes ,ahelyett,hogy a maga megszokott módján túlzott fontosságot tulajdonitva saját jelentéktelen személyiségének, közvptiteni igyekezett volna az egymással szembekerült nagyhatalmak között, amely közvetítést azonban még eddig egyszer sem vettek komolyan, - most bizonyos méla hallgatás szerepére szorítkozott. Olyan hirek is érkeztek akkoriban, mintha Briand egyszerűen megszökött volna a kisantant képviselői elől. Akkor folytak ugyanis azok a szenvedélyes vi" ák az angol és francia pénzügyminisztere között,melyek meglehetősen veszélyeztették a nagyantant államai köizött két évtizede fennálló viszonyt és igy nem lett volna csoda,ha Briand nem ért volna rá a kisantant ügyeivel való foglalkozásra. Később kiderült,hogy a kisantant Ígéretet kapott arra,hogy az őt érdeklő ügyeket később egy külön keleteurópai értekezleten tárgyalják meg. Most már egészen világos,hogy a kisantant hágai csendes magatartásának ára a keleteurópai értekezlet tárgyalásainak kilátásba helyezése volt és a kisantant ez alkalommal is nagyon értett ahhoz,hogyan kell kizsákmányolni újra ezt a véletlenül aáódott helyzetet.A kisantant lármás követelései feltétlenül megzavarta^ volna a hágai tárgyalások amúgy is feltűnően ideges menetét. Épen ezért érthető,hogy a válságos pillanatokban Briand egyszerű gesztussal odadobta a kisantantnak koncul a keleteurópai jóvátétel ügyét,amit ezek sietve elkaptak és szájuk ize szerint iparkodtak élőkésziteni. Egészei, világos,hogy most egyszerűen velünk akarják megfizettetni a kisantant csendes magatartását és a lehető legszomorubban tüntetik fel ezek a jelenségek ez európai népek egymáshoz közeledésének ügy ét, mikor a nagyobb államok minden árt hajlandók megfizettetni a gyengébb államokkal, csak azért,hogy kielégítsék ezzel a favorizál* államok igényeit. Elképzelhetetlen volna máskülönben az,hogy miképen kerül a jóvátételi fizetésekkel összefüggésbe az optánsper elintézése. Csak egyetlen megoldás kinálkozik ennek a rejtélynek a megfejtésére és ez az,hogy Románia felhatalmazást kapott arra,hogy bérmit kívánhat,ha Hágában nem avatkozik bele a dolgokba és csendben marad„Már most,ennek alapján állt elő Románia olyan javaslatokkal,mely ek a maguk nemében teljesen páratlan jogi elmemüvjsk. Magyar ország tói elvették területének 72 ^-ót, leggazdagabb termőföldjeit,legnagyobb ipartelepeit,bányáit,erdőségeit és nagy kereskedelmi, ipari,kulturális központjait,egész országrészeit és az uj államok határait feltolták közvetlenül az ország fővárosának határai közelébe. Már most,mikor igy megcsonkították,kifosztották és koldusbotra juttatták Magyarországot,akkor elöéllanak a következőkkel: ígéretet tesznek a körülöttünk elhelyezkedett és a mi területeinkből és gazdasági javainkból meggyarapodott kisantant államok, hogy nem fognak többet követelni Magyar országtői, _ . hol^ott szerintük követel hetnének, - mert hiszen mindennek meg van a mag* határa, csak a követeléseknek nincs - ha Magyarország először is lemond arrél a békeszerződésben biztosított jogáról,hogy az utódállamok visszaélései és jogfosztásai ellen nem keres döntőbíróság előtt igazságot, Másodszor pedig,ha kifizeti Magyarország azoknak a magyar földbirtokosoknak elkobzott birtokai árát,amely földbirtokokat a román kormány először elvett Magyarországtól és másodszor elvett a birtokosoktól azért,mert azok iragyarok mertek maradni. Ha már most Magyarország erre a tő'le követelt két észszerütlen feltételre nem hajlandó ráállni,akkor békebontónak minő sí tik , mert kerüli a békés együttélést, elutasít ja a békés megoldást, holott szerintük,most a feltételek elfogadásával alkalom kinálkozik arra,hogy ^Magyarország a háború után vele szemben még mindig fennálló ellentéteket és feszültséget enyhíthesse és megszüntethesse. Abban bizakodnak ellenségeink,hogy a párisi módszert újra alkalmazhatják velünk szemben.Ebben azonban alighanem tévednek .Egyszer volt Parisban béke vásár és nagyon kevés valószínűség van arra,hogy a megváltozott viszonyok közútt,a megváltozott körülmények mellett megismétlődjék újra a trianoni gyászos eset,amelyet amúgy sem fsiejtbeiünk el soha, - - — i b i r