Hetikiadás, 1929. január-december

1929-11-12 / 45 [1515]

k pánik a tehetetlenség őrjöngése, Az ember látszólag annál kevésbbé Lehet neki kitéve,minél fejlettebbek azok az eszközei,amulyek az élet kényeimét,sokrétű lehetőségeit és veszélytelenségét szolgáljak. Az 8 tétel azonban nem igaz. Egy krónikás könyvedben amely az uj .bb idők legszomorúbb és legnagyobb katasztrófáit gyűjti egybe,érdekes adatokat olvashatunk arról, hogy a legpompásabb mentőeszközök,/.! leggondosabban betartott előírások is milyen hitvány és semmibe vett bádogpajzsok a pánik tébolya által óriásivá dagasztott veszéllyel szemben.. Talán seholso maga a veszély,h..nem inkább a fejvesztett rémület,a szervezetlenség pokol tobzódása azg-imi halomra gyilkolja a bajba jutott embert. £s nagyrészt: nem a bajban lévők szervezetlensége,hanem t: mentőké. Szinháztüznél például a menekülők a kijáratoknál gázolják halálra e gyöngébbeket; aki kikerül az emberhús forró gomolyából,reszkető térddel áll meg a szabadban,amivei elzárja az utat a még bentlevők elől. A mentők nem teszik azt,ami egyedüli/lenne: nem tépdesik ki sorra a kijáratok dulakodó tömegéből azokat,akiket az embermalom valamennyire már kiengedett,hogy azután messzi kergessék őket a kijáratoktól. Hajótörésnél a csónakok egy része mindig elsülyed a beléjeugrók tömege miatt. ^helyes Nem lehet véghezvinni azt,hogy csónak szerint szervezzék meg a menekülőket,nem lehet feloszlatni őket; az embergyermek makacskodik,élete összefüggéseit is magóval akarja vinni,férj-feleség,szülő-gyermek inkább együtt marad a testi ösztön remegő megnyugvását keresve és megtalálva a iá Iáit, Más formája a pániknak a felelősek elmezavaraidé ugyanide tartozik. Ez is pánik, ez is tehetetlenség, megbomlott kapkodás , a mely egyúttal védekezni is igyekszik és igen gyakran iszonyú balfogással növeli a szerencsétlenségei; • Bécsben annakidején,a Ring szinház égéHénél,százak vesztek oda,mert a bölcs rendőrtanácsos teli torokkal bömbölte a jelszót:"Mindenkit megmentettek!" k courrieresi bányaomlásnál sok száz még élő munkást hagytak elveszni a mérnökök,akik az égő bányában dolgoztattak,azzal az indokolással,hogy a tüz el van rekesztve,az omlás után egy héttel már abbahagyták a mentési munkálatokat,mert " ugy sem él már senki". Holott tizennyolc nap múlva még élőket mentettek ki gyengén szervezett önkéntesek é3 azután még meleg hullákat. Egy másik nagy tűznél a rendőrség lezárta az épület folyosóit,hogy a "tüz ne kapjon levegőt" és tucatjával haltak meg az emberek a folyó- , sókon,az ajtók mögött.. A technika fejlődése nem jelenti tehát a halállal szemben való intézkedés fokozott lehetőségeit.Sőt: a mindjobban fokozódó zsufolódás, amely a technikai haladás kisérője,nagyobb lehetőségeket nyújt a pusztulásnak. Columbu3 idején nem sülyedhelfc volna el ezrek egyetlen hajón és a tokiói földrengés csak a felhőkarcolók kSrában jelentheti százezrek szerencsétlenségét. Szomorú .eggondolás ,ha hozzávesszük,hogy az ember,mint társadalmi lény,nem változott és ha bajba kerül,önző,egyéni ösztöne lángot gyújt ki az agyán,magvakitja mindenki mással szemben és szervezett segitő helyett önmagát marcangoló, tomboló,pánikus állattá válik. Hát bizony,attól még messze tartunk,hogy az átlagembertől - nemcsak veszedelem idején,de általában - azt a szociális lelkiismerétet varjúi: és kapjuk,amelyet * "emberi méltóságának" elve alapján méltán el lehetne várni. ,