Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-29 / 43 [1515]

D Annujzio üzenete. . /Nagy távolságból, szinte beláthatatlan magasságból száll felénk Montenevoso nercegének, az olaszok koszorús költőjének, Gábrielé d'Annunziónak üzenete. Ugy hangzanak felénk az üzenet szavai, mintha idők távlatai, korszakok különbségei választanák el tőlünk, mintha évszázadok eseményei és gondolatai lennének köztünk és ezek között a felénk hangzó szavak között. Mintha nem is most, alig tlzévvel ezelőtt mutatta volna meg a költő, hogy hadvezér is tud lenni. Amikor kérlelhetetlen szívóssággal és makacs kitartással elfoglalta és megszerezte nemzetének a nagyhatalmai minden ellenzése, a békekötések minden önkényüsége és a délszláv népek meddőnek bizonyult minden erőszakoskodása ellenére az olasz nemzeti aspirációk végcélját: Fiumét, az Adria gyöngyét. Olyan rég volt mindez. Pedig ezzel mérte az első csapást a Páris-környéki békekötések hivalkodó épitményóre. Akkor tűnt. ki, hogy mennyire nem érinthetetlenek ezek a békediktátumok, mert,akinek volt bátorsága és volt rendithetetlen akarata, az bizony sutba lökte a neki nem tetsző rendelkezéseket. Akkor kitűnt az, hogy mesebeszéd mindaz, amit Paris környékén elhíreszteltek a békeszerződések rendelkezéseinek szükségszerűségéről és arról, hogyha ezeken változás történnék, összedőlne az egész épit&ény, általános kháosz keletkezne ianét. D'Annunziő makacsul és elszántan szegezte szembe akaratát a békekötések rendelkezéscivel, szavaival fellelkesitett egy kis csapatot, azzal elfoglalta Fiumét és nem adta át, csak az olasz kormány hivatalos képviselőjének. Igy megszerezte hazájának a szivünkhöz hozzánött, drága kikötővárost és környékét és megmentette ezt az olasz kultúrától átitatott föl det a délszláv balkáni kulturálatlanság uralmától. Ezért az érdeméért kapta meg uralkodójától a Montenevoso hercege cimet. Most elvonultan a világ zajától, történelmi hivatá.áá.t befejezve él fenséges magányában /ají^rkózo ttan, Most megtörte hallgatását Montenevoso heroege és öabriele d» Annunzió üzent a magyaroknak. Szavai ugy hangzanak a távolság ködéből, mint a megváltás szózata, mint távoli mennydörgés moraja, melyet titkos villámlások kétes fénye követ. "Nektek nem lehet nyugvástok, nem élhettek békén, nem tétovázhattok, amig-yettétek vissza egész földeieket." ''Álljatok helyeteken, mint kérlelhetetlen akarat. elszánt hordozói! '-'Mindig megvető ellensége voltam annak az igazságtalan békének, amely titeteket szertetépett." "Keserű szemrehányás illet meg titeket, amiért nem követtétek Petőfi Sándor szavait: Talpra magyar! - M- is ez legyen a Ti országotok jelszava! " "Aki elviseli az erőszakot és a megaláztatást - az meg is érdemli azt!" "Férfiasabb szivvel álljatok szembe a sorsotokkal!" ^Felétek int ós vár a közeli jövő, a közeli feltámadás!" Ezek a szavak, egy ihletet költő, államféfi és hadvezér•szavai. Az ihletet költő jóslataiban belelát az emberek szivébe és a jövő idők ködhomályába és fellebbenti annak titkait az egyszerű halandók előtt. Ez az, amit költői intuíciónak, jóslatszerü meglátásnak, előérzésnek mondunk. D'Annunziő azonban megmutatta azt is, hogy nem csak a költői szavak és meglátások mestere, hanem a katonai tettek embere is. Saavai a nemcsak a pusztába kiáltó szavak, hanem közvetlen elérhető célokat is tüz maga és mások elé.^ melyek megvalósításai:* eleven és követeiidő példát szolgáltatott. Mikor a félelmetes hirü szerb hadosztályok tehetetlenül néztek farkasszemet D'Annunziónak Fiumét megszállva tartó elszánt csapataival, akkor bizony megtudta egyformán Paris, Belgrád. London és Genf, hogy vannak olyan dolgok, amiket nen lehet zöld-asztal mellett egyszerű határozattal elintézni, mert ezeket a határozatokat megcáfolja maga az élet, Gábrielé D»Annunzió ihletett jóslata, a felkivánkozó és sirjából kitörni vágyakozó élet szava. Az volt Fiúméban és az lesz Kigyarorszagon is

0 Ezelí az ihletett szavak a magyarokhoz vannak intézve, azonban nemcsak nekünk, hanem a nagyantantnak: és még inkább a kisantantnak is szólnak. A jóslat átszáll a határokon és nyomában megdobbanak a szivek, keményen megfeszülnek az izmok és gondolataink a magyar jövő felé szállnak.