Hetikiadás, 1929. január-december
1929-01-29 / 4 [1515]
Az egyetlen föladat. Bethlen István gróf miniszterelnök legutóbbi képviselőházi felszólalásában ezzel a rövid kijelentéssel utasitotta vissza az ellene intézett támadásokat. - ! A kormánynak csak egyetlen feladata lehet és pedig az, hogy siettesse a reviziót!" Ennek a rövid kijelentésnek akkor van perdöntő jelentőségű súlya, ha előtte és mögötte messze kiható, nagyszabású politikai tervezet áll. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy az utolsó tizesztendő mit jelentett a magyar történelemben és azt is tudjuk, hogy milyen tervszerű, komoly és céltudatos munka emelte ki az országot a háborús évek után ránkszakadt idők zűrzavarából. Epen ezért, a múltban szórzett tanulságok alapján nyugodt lélekkel feltehető, hogy olyan nagyszabású gépezet viszi előre az ország sorsát, melynek egységes szerkezete van, kerekei egymásba kapcsolódnak, úgyhogy mikor majd elérkezik annak ideje, megindulhat az óramű, hogy megszólaljanak a feltámadás harangjai, Cavour, a reális politika olasz nagymestere - emlékének ünneplésétől nemrégiben viszhangzottak a világ tájai, - keserves feladat előtt állott mikor a piemonti képviselőház ülésen meg kellett védelmeznie Nizza és Savoya területének Franciaországhoz való csatolásába vonatkozó törvényjavaslatot. A népszerűsége tetőpontján álló Garibaldi, aki maga is Nizzába született, rettenetes harcot vivott a szülővárosa átengedéséről szóló szerződés becikkelyezése ellen és haragjában szentségtörésnek mondotta "Nizza területének gyalázatos árubabocsájtását." Mégis Cavour győzött, mert bebizonyitotta, hogy addig követett politikájának integráns része volt az a szerződés, mely abszolút szükségesség gyanánt szabta eléje ezeknek a területeknek az átengedését, ez lévén az ára a francia támogatásnak, amivel elérhető volt egész Eszakolaszország egységesítése és az osztrák lombardiai hadúrok leverése. Az igaz, hogy Garibaldi, ez a csodálatos szabadsághős, a parlamenti elkeseredett vita alatt annyit mégis elérhetett, hogy Cavour szándékosan nem vett tudomást a "marsalai ezer" összetoborzásáról és nem akadályozta meg hajóraszállásukat és-elutazásukat.-Végső eredményben, mint az események megmutatták mindketten, Garibaldi és Cavour, ezzel a kát annyira különböző cselekedettel: a területekről való lemondással és a marsalai, hallatlanul sikeres katonai vállalkozással, melyben olyan sok vitéz magyar katona is részt vett, - egyidejűleg két külömböző uton járva, mégis egyetlen egységes feladat megoldására törekedtek ás pedig az egységes, szabad és független Olaszország megteremtésére. Cavour példáját, most sokszor idézik. M^nt a reális politika nagymesterét emiege*tik, aki érzelmeit elfojtva, csak az esze után haladt és egész élete egyetlen nagy cél szolgálatában telt el, - akinek a maga elé kitűzött célját a sors különös kedvezése folytán, sikerült is elérnie. Keresztülvitte a sok évszázadon át széttépett és széthúzó olasz államoknak egyetlen uj (> államba való összekovácsolását. Cavour mellett azonban ott ragyog örök időkre Garibaldinak, ennek a puritán egyszerűségű polgárnak és kalandos hadvezérnek' az alakja is, aki bizony sokszor okozott kellemetlenséget a sima politikusnak és ugyancsak megkavarta sokszor a diplomata finoman megszövögetett hálóját. Mai szomorú helyzetünkben be kell látnunk,hogy eredményeket csakis az egyik olasz szabadsághős életének példája nyújthat cselekvő szerepet bármelyik magyar államférfinak. Ez pedig csak Cavour szorepe lehet,aki a re-áiis politika elemeivel számolva igyekezett megalapozni Olaszország egysegének útját. Manapság,a mi viszonyaink között,Garibaldi szerepe kilátástalan volna,mert hiszen a legkisebb katonai megmozdulás is szemben találná magát a legkíméletlenebb retorzióval. De a világtörténelem halad, ezen az uton megállás nincs,mert aki nem birja el a haladás ütemét,az elpusztul az uton. Hiába védekeznék ellene a gyatra államszervezetek és összetákolt alkotmányok idő előtt elkorhadnak és összeomlanak.Gyenge emberi erővel egymásmellé préselt népek és területek a természeti erők örökké ható nyomása alatt szétpattannak és egymástól elválnak,uj utakar keresnek./Folyt.köv./
