Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-08 / 40 [1515]

•Akinek fülei vannak,az hallja... Nagy idő óta,t*Ián ezer esztendő óta éltek már a ráknemzetség egymás után következő ivadékai ugyanabban a pat.-kban. Csak kicsike volt a patak,a vize nem is volt mindig tiszta,télen könnyen befagyott.nyáron hamar fölaelegedett,hanem azért mégis meg lehetett benne élni. Egyszer azonban jött a Végzetig,a rákászkosarát leborította a patakba. A szerencsétlen rákok riadtan nyüzsögtek füszfavesszőből font börtönükben. -Mi ez? Mi történt? - tanakodtak.Felfordult,vagy összeomlott* a világ? S a rákok kis világában megkezdődött a nagy harc: a legerőteljesebbek szembeszálltak a Végzettel és kérlelhetetlenül hősi halált haltak. A nagy riadalom után a Végzet felkapta a kosarat a rákokkal. -Mi ez? - ijedeztek ismét a rákok.-Kiragadnak bennünket a természetes elemünkből és a dolgok rendjét egészen felforgatják. Hisz ez valóságos forradalom! Világforradalom! Szerencsére az uj riadalom kevesebb ideig tartott,mint az előbbi: a Végzet hamarosan hazaért a rákokkal és beleöntötte őket egy hideg vizzel telt óriási vájdlingba.i rákok nem tudtak hová lenni az ámulattól. -Hiszen ez nagyszerű dolog! Tiszta vizbe kerültünk a patak ezer év óta megszokott,de mégis többnyire iszapos,sáros vize után! mégis csak jó a dolgoknak ez ?,z uj rendje, sokkal jobb,mint a régi! És itt nincsenek kavicsok,nincsenek kövek és vlzintvények,sokkal szabadabb a mozgás,függetlenek lehetünk végre a régi környezettől, - éljen az uj rend! Az általános öröm azonban igen kevés ideig tartott: jött megint n Végzet.,kezében egy súroló kefével és munkába vette a rákokat; ° pataknak még az emlékeit is,az utolsó sár és iszapfoltokat is lekefélte és lemosta róluk. Nem volt ez kellemes dolog a rákoknak, - alig várták,hogy már vége legyen a fájdalmas procedúrának. A Végzet az alaposan megkefélt rákokat erre bedobálta egy fazékba ,leöntötte őket forró vizzel. -Ismét elemünkben vagyunk tehát, - kiáltották fel a rákok, de megint csak nem sokáig örvendezhettek? mert a Végzet feltette a fazekat a tűzhelyre. -Meglepően kellemes ez a dolog,- mondották az ostobáb rákok és vigan evickélni kezdtek a melegedő vizben. Az öregek azonban rosszat sejtettek és hallgattak. Rövid idő múlva szinte tűrhetetlenné vált a helyzet: a viz egyre melegedett és a rákok egyre többet szenvedtek. .Micsoda rend ez? - kiabáltak riadtan. Hiszen igy el kell pusztulnunk! Rohanva haladunk e megsemmisülés felé! Mind igyekezett a fazék fenekéről minél messzebbre,azaz felszinre menekülni. -Terror! Gazsági Gyilkos! - kiáltották haláluk előtt a gyengébbek,kiket az erősebbek visszahyomfcdca fenékre,hogy hullájukon át biztosabban jussénak a felszinre. -Feje tetejére áll Itt már minden,-mondották az öregek és rezignáltán várták sorsuk beteljesedéset.Rettenés,éveknek tetsző szörnyű percek teltek el.Egyre tovább terjedt e pusztulás,a halál... Ekkor azonban megint jött a Végzet s nehogy a viz kifusson.,, elhúzta a fazekat a tűztől. Óriási megkönnyebbedés volt ez a rákoknak, Amint egy kissé hűlni kezdett a viz,az optimista rákok elkezdtek filozofálni: -Tisztul B helyzet.,.közeledünk a normális állapotokhoz...Meglássátok,most már sokkal jobb leszi .. .-alapjában mégis jó a Végzet, főzött bennünket,mert kénytelen volt vele,de most már megszánt bennünket... A Végzet azonban,amint látta,hogy a fazékban a vizek s a vizekben a rákok kedélye szépen lehiggadt,a rákok legnagyobb oiz"kodásanak percében újra visszahúzta a fazekat a tűzre,a viz újra melegedni,majd forrni kezdett és most már bármennyit jajgattak is a rákok,sorsuk csakhamar beteljesedett. A Végzet előbb csak főzte,aztán valóban meg is főzte őket.Nem törődött v*jle,hogy mit éreztek és mit jajgattak a rákok a fazékban,- a Végzőt nem szentimentális.J^S talán nem is tolu-t róla,hogy a rákoknak el kell pusztulniuk, ha a Végzet létének további fent^rfeása megkivánja.