Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-01 / 39 [1515]

Mit ér az iskola. Irta: Marcell Mihály dr.egy.m.tanár,főiskolai tanárképző igazgatója. Az iskolaév megkezdődött. Kicsik,nagyobbak,szorgalmasan járnak a tudomány csarnokába. Hogy érez ilyenkor a gyerek,azt nem kell fejtegetni. Hogy milyen bizonytalan érzéssel viszi az iskolába a szülő,ez megérthető. A kérdések kérdése azok előtt nő problémává,akik a szellemi kultúra értékét ,felhasználhatóságát diktálják és a töltekező gyerekseregben a jövő generációt látják. Mit ér ezek számára az iskola? Szóljon a felelet a kicsinyes aggályoskodók ellen. Azok ellen,akik jeremiádákat sirnak,hogy naa lehet álláshoz jutni-... Minek a tanulás,ha nincs kenyeret nyújtó eihe- • lyezkedés ? A tudás először is a lélekébresztés. A szdk horizont kitolása.A látás,az estés és az értékelés megnagyobbítása! Nem tudnék jobb szót találni rá,mint ezt: lélekébresztés. Az anyagias természetünk szinte bilincsbe ver,földre láncol bennünket.Sok és nagy erőfeszités kell ahhoz,hogy feltámadjon bennünk a felsőbbrendű lény és kibontsa szárnyait a lélek. Ez a munka pedig nem a teritett asztaloknál,hanem az iskola fekete tábláinál történik. Az elemista diák az A B C-vel kezdi,az egyetemi polgár a hittudomány,bölcselet,jog és természettudomány tételeivel folytatja . Végeredményben minden egyes ember belső készzáíge kibontásán fárad. Azt is mondhatnám: azt a hatalmas,egekbe törő létrát épiti,amelyen az ember az égiek világába hatol. Bár mindnyájunk lelkében megnyilatkozik azat a metafizikai vágyakozás,de csak a szellem kiművelésével juthatunk arra a fokra,amelyben megérezzük a legmagasabb életforma felé fraló közeledést. Minden ismeret egy létrafók,amely eltdvolit a földtől és feljuttat a szellemiek világához. Én nagyrabecsülöm a kulturálatlan embertestvért,de magasabbra értékelem a szellemi életet élő művészt, tudó s t,éle tmüvé azt. A tudás másodsorban a tökéletesebb élőt eszköze. Ne mondják,hogy eszmei világokban kalandozunk.Nem félek ugyan ettől a vádtól,mert természetünkhöz tartozónak tartom az eszmék világát.Do ha a földön maradunk is,akkor is az életet szolgáló eszköz a tudás* Mondjuk igy: jobb megélhetést biztosit. Persze nem abban az értolmezésben ,hogy aki az egyetem kapuját bezárta és meg sem száradt diplomájával bandukol az utcán,azt azonnal-munkahelyre hivogatják. Ezt a kényelmes helyzetet megszüntette Trianon* Ezen lehet siránkozni,de ezzel a szomorú ténnyel számolni kell. A. mai kor magyarja nem kivánatos elem a sok ellenséges indulatú., népség között,de a tudós fölényességével ki. lehet harcolni a "kivánatos",a "szükséges" és a "nélkülözhetetlen" elfogadását. Jól mondotta Klebelsberg-Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszter,hogy könnyebben adnak kenyeret a kép^tt embernek,mint a tudatlannak,mert az első munkája még a legegyszerűbb elgondolásban is kiemelkedő,céltudatos és szelemmel telitett. A tudás tehát értéket ;*d és az ember hivatásszerű munkájának tökéletesebb elvégzésében segit. Ezen az alapon pedig kenyeret biztosit .Persze,nem ugy, hogy azonnal és a diploma méretének megfelelőt,hanem a szellemi ertxfeszitéssel arányban állót. Aki többet és jobbat termel.annak nagyobb és-fehérebb kenyérszelet jut. \

N így nézem az iskola küszöbén álló apró és nagyobb . gyereksereget.örömmel pihen meg rajtuk a szemem,mert a sötét magyar éjszakának jövő fénypontjait sejtem bennük,.... Egyéni életükhöz is nagyobb" reményt fűzők,mert a tudással megáldott ember kenyérkeresése könnyebb, mint a kevésbbé müveit testvéremé. :.P(