Hetikiadás, 1929. január-december

1929-01-29 / 4 [1515]

Nem történelmi visszapillantás ez a kéménykotrás fejlődésére. Az első kéményseprő nem nálunk,hanem Buenos Airesben értendő. Ki hinné,hogy ebben a jó levegőjéről elnevezett nagy argentínai városban idáig volt sok kémény ugyan,de kéményseprő egyetlen egy sem. Buenos Airesben ugyanis a hazépitésnek nagyon egyszerű formáját ismerik. Az egyik szobát a másikra épitik s a legtetejére rakják a konyhát,ahol a lakosság szerény igényeinek megfelelően nyitott tűzhelyen fűzik az ételt, De ez egyszerű házak mellett épültek modern lakások is, szép kéményekkel a tetejűkön. lassan,lassan megnövekedett a kémények száma,de senkinek eszébe sem jutott,hogy a kéményeket tieztitani is kellene. Nemrégiben azonban egy Hans Katzenhoffer nevű béesi kémény' seprő világjárása közbwn a "jó levegő varosá-"ba érkezett és a legnagyobb csodálkozással vette észre,hogy Buanos Airesben,ahol elvégre fűteni is szoktak,kéményseprő egyáltalában nincsen. Merész elhat ár ozás'sal feltette fekete cilinderét,bekormozta magát,karjaira fűzte ama drótkötelet és kezébe srette a seprőt. Azután megindult a legforgalmasabb utcán. A kormos ember megjelenése természetesen városszerte nagy szenzációt keltett. Valóságos forgalmi akadályt idézett elő. Az okos Katzenhoffer az érdeklődő tömeg miatt csak nehezen tudott eljutni Belgranóba, az európai villanegyedbe. Ott azután ugy fogadták,mint valami Messiást. A villák európai lakéi ugyancsak ki voltak éhezve a kéményseprőre. És ... de minek folytassam tovább? Katzenhoffer rövid pár hónap alatt - beérkezett. Milliomos lett Buenos Airesben,ma már autói vannak ás egész kéményseprő táborkar felett parancsnokol. Mert igy van ez. A milliók csak ugy hevernek az utcán. Porban,szemétben,ha kell a koromban is. Csak egy kis szerencse kell hozzá, hogy az ember,az ötletek embere.megtalálja őket. Nyolc literre csökkent a fejenkénti sörfogyasztás Magyarországon. A békebeli Magyarországon 71 sörfőző működött,ma mindöszszc tiz sörgyárunk van és ezek közül a tizezer hektoliter termőképességet csak néhány múlja felül és mindössze csak egypárnak van olyan üzeme,amely évenként százezer hektoliternél többet tud gyártani. A békeszerződés pusztitó hatással volt a söriparra,amely ma húszmillió ember helyett csak nyolcmillió ember szánéra termel. Itt is azonban számitásba kell venni,hogy ennek a nyolcmilliónak a fogyasztóképessége erősen megcsökkent. A háború előtt az egész termelt mennyiségnek több,mint a felét Budapesten gyártották, akkor egyedül Budapest több,mint másfélmillió hektolitert termelt,most pedig az egész ország termelése alig hétszázezer hektoliter. A nagy szeszfőzdéink tehát nem tudják egész termelőképességüket kifejteni. A belföldi fogyasztás ma körülbelül hétszázezer hektoliter.nagyjából ugyaannyi,mint a termelés, mert amennyit exportálunk az országból,megközelítőleg ugyanannyit be is hozunk. A fejenkénti és évenkénti sörfogyasztás ma mindössze csak 7 literre tehető,mig békében 17 liter volt a fejenkénti átlag. Sz a körülménv érthetővé teszi,hogy a nagy sörfőzdék egyéb áru termelésére is berendeznek,igy például textilgyártásra,csokoládéiparra stb. A söriparunk helyzetén csak az tudna segíteni,ha sikerülne nagyobb arányú exportot megszervezni.