Hetikiadás, 1929. január-december
1929-09-17 / 37 [1515]
* /: "Lányrablás" folytatása. : / Erzse bátyja, Pista bosszúsan szólt ki. - Csiba te! Tönkre kaparod az aj tóf álfát! ... Erzse, hajtsd ki a kutyát az udvarra!... ... Feleletet hiába várt. Bodri mind idegesebben kaparta az ajtót, ugy,hogy Pistafelbőszülten rontott'ki. - Ejnye már! Mit kaparsz itt f olyton?!... Erzse! ... Erzse! !... Ugyan hol van ez a lány?... • • • • • • • Kinézett a pitvarba, az udvarra s mert nem találta, bejárta az egész házat. A kutya vinnyogva,szűkölve ugrált, futkosott körülötte, minduntalan Visszatért a^pitvarajtóhoz és okos szemével hívogatóan nézte gazdáját. Pista végigkutatta Erzse után az egész házat, de sehol sem találta... Villámsujtottan állt az udvar közepén. Mi történt Erzsével?...Állt, állt, maga elé meredve, mig széniébe nem tűnt a homokban egy török papucs éles, félre nem ismerhető lenyomata. - Elrabolták Erzsét a pogányok!... - ordított rémülten. A kevésszámú szomszédot pillanatok alatt fellármázta. Öt-hat férfi rövidesen lóra kapott és a szélrózsa minden irányában megindult a lázas keresés. Bodri alighanem biztos nyomra talált, mert orrát a földhöz szorítva futott egyenes irányban. Mire a keresek lehangoltan, eredménytelenül összeverődtek és tanakodni kezdtek, mi tévők legyenek, a kutya odafutott hozzájuk. Valami ruhafélét hozott a szájában... - Erzse keszkenője! - kiáltott fel Pista. - A kutya megtalálta a rabló nyomát! - szólt Herke András. - Menjünk utána, majd rávezet a helyes atra... Rámutatott az országútra és biztatta a kutyát, - Keresd az Erzsét! ... Szaladj!...Fuss!... - integetett a kezével. Bodri, minbha csak megértette volna, mit kell tennie, vad csaholással iramodott el. A többiek mind utána, alig tudták követni. Még nem telt egy fél óra, az országút egyik kanyarodójánál maguk előtt látták a rablót. Eszeveszetten hajszolta kettős terhet vivő lovát. Herke András átvette az üldözés irányítását. - Be kell keríteni, hogy el ne menekülhessen! Lova nem birja a kettes terhet, nem szabadulhat elölünk! . . . Csesmedzsi Ali lecsúsztatta •lováról az élettelen Erzsét, kegyetlenül ütötte, verte a szerencsétlen paripát, hogy gyorsabb futásra nógassa. Mindan hiábavaló...Körülkerítették, leráncigálták a földre, verték, rugdalták, ahol érték. Végül ordítva kért már kegyelmet. - Ne bántsatok! . . .Kern magamnak vittem el a leányasszonyt! . . .Csak a kapott parancsot teljesítettem!... - Megkegyelmezünk hitvány életednek, ha bevallód, ki bérelt fel erre a gyalázatosságra! ... - A véghelyi alajbég! - A nyomorult!... A gazembert.Agyon kellé verni!... - Hallatszott összevissza. - Menjünk a pasához, panaszoljuk be!... ' ' Herke András az eszméletlen Erzse segítségére sietett.Leoldotta fejéről a kendőt és gyengéden élesztgette. Végre kinyitotta a szemét s amikor a török helyett András jól ismert arcát pillantotta meg,örömében felsikoltott. - András! ...Hogy kerülsz ide?... Alig,hogy ozt kimondótta, zavartan félrenézett és füle tövéig elvörösödött András hamiskásan tekintett a piruló leányra,mind közelebb hajolt hozzá,mig szája hozzá nem ért hófehér arcához. - Soha többé el nem hagylak!... - suttogta szerelmesen. - Nem leszel többé török zsákmánya! . . .Az én párom 'leszel. . .ha te is igy akarod! .. . - Akarom!... - lehelte Erzse alig hallhatóan és pirulva fonta karját Pista fej e köré.;. A pasa szigora vizsgálatot tartott a panasz ügyében.Az alajbég házában hét fiatal nőt találtak, akiket néhány nap múlva Erzsével'együtt Stambulba akart szállítani. A pasa 'mindannyit szabadon engedte t az alajbéget pedig hóhérkézre adta. Attól fogva aztán békesség volt a környéken.
