Hetikiadás, 1929. január-december
1929-08-27 / 34 [1515]
.. 34.sz. 1929 .ug. 27* ^oldal. Céllövő magyar világbajnokok. Még valamennyien a vizlpóló-kupa küzdelmeinek h tűs a alatt yjltunk, még ütemesen zengett a huj-huj-hajra! - a "budapesti Császurfürdőbon öt külföldi ellonfolet legyőző vizipólósaink tiszteletére, amikor messze északról, a svédek fővárosától ujabb örömhírt kaptunk. Nógy magyar céllövő nagy nehezen kiutazhatott a világbajnoki versenyre és - a külföldiek j legnagyobb meglepetésére - Lumniger Sándor dr. orvos, tanársegéd megnyerte a világbajnoki oimet, azután pedig három társával megszerezte a ősapatoknak kiirt versenyekben is a világbajnokságot. Angolokat, amerikaikat, németeket, franolákat, svédeket, spanyolokat, olaszokat és belgákat győztök le. Még több ollónfelük volt, mint vizipólósainknak. Az olimpiai játékok közül törölték a célbalövést és évenként rendezik a világbajnokságokít különböző orsz&gokban. A magyar közönség nem is tudott arról, hegy D mieink kiutaatak Stockholmba, olyan csendben ós olyan szerényen készülődtek a nigy utr , moly ilyen dioséségot szerzett csonka,hazánknak. A külföldi nagy újságok azonban tele vannak a magyarok győzelmeivel. Különösen a svédek és az angolok foglalkoznak velük és szinto természetesnek tartják, hogy • kardvivó magyar világbajnokokhoz cs tlakoznak a célbalövők is. Hiszen 1912-ben ugyancsak Stockholmban Prokopp Sándor. 1924-ben Parisban pedig Halasy László dr. nyerte el az olimpiai céllövő ba jnokságo t. - Egy elnyomott, elsodort szerencsétlen nemzet fiai győztek nemes küzdelemben - mondta, á dijkiosztási ünnepen a svéd hadsereg tábornagya, aki olyan meleg szeretettel beszélt a mi győzelmünkről, hogy az ott levő magyarok könnyes szemmel hallgatták a kedves szavakat és az igaz meghatódottság vett rajtuk erőt, amikor a svéd lövészek papirosról elénekelték a magyar himnua zt. Érdemes kissé elgondolkoznunk arról a meleg ünneplésről. 4 mi hazánk ugyancsak messze esett a soköblü Svédországtól, a két nemzet alig-alig érintkezik egymáersal és csak a sport révén találkozhatnak évenként egyszorkétszer. És ezek a versenyek tették baráttá őket. A most lezajlott budapesti hatos vízipóló tornára a svédek is eljöttök és a mieink mögött a második helyre korültek. A németek, belgák, franciák és angolok ugyanosak csodálkoztak a szőke svéd fiuk tudásán, de még jobban meglepte őket az a kitüntető szeretet, amellyel a magyar közönség kisérte küzdolmeiket. A magyar csapat is alig kapott több tapsot, mint a avédek és amikor visszautaztak hazájukba, "alig találtak szavak" t a köszönet kifejezésére. A svéd vizipólósok iránt tanúsított gyengéd figyelmet hálálták meg most Stockholmban a mi lövészeinknek. Érdeknélküli barátság elszakíthatatlan szálai kötik össze a két egymástól tá.vol eső nemzőt fiait és mindezt a sportnak, a magyar versenyzőknek köszönhetjük. Ta Ián tannak még olyanok, akik ajkbiggyesztve kérdezik: Mit ér annak a kis svéd nemzetnek a barátsága? Ma még bizony non tudjuk; - erre a kérdésre nem felelhetünk kalmárszollemben, hanem gondoljunk csak vissza azokra a keserű napokra, arra a sok raménytolon esztendőre, amikor mindenkitől elhagyatva, összetörve, orgyilkosoktól leteperve hevertünk a népek nagy csatája után, amikor a szalmaszál után is hasztalan kaptunk, és senki som hallotta meg kiáltó panaszunkat, emlékezzünk csak Trianon első éveire! Milyen jól esett volna akkor, ha az a kis 3véd nemzet legalább egy-egy biztató szóval is leikot vert volna belénk. A megértett bánat, meghallgatott gond - fél tehor, azért becsüljük hat meg északi b r rátáink önzetlen szeretetét, hogy ebből is erőt merithossünk nagy küzdelmeinkbon.
