Hetikiadás, 1929. január-december

1929-08-27 / 34 [1515]

3EXJBGJEÖ FÜLi^YilöKiSDES Vannak olyan emberek, akik valamilyen iskolát jól-rosszul elvégeznek, esetleg diplomát is szereznek, egy könyvet elolvasnak, egyik-másik közér- ' dekü dologhoz a nyilvánosság elótt kéretlenül hozzászólnak, mindenbe belekotnyeleskednek és azt képzelik magukról, hogy az egész világnak az o véleményükhöz ^kell alkalmazkodnia, Legszentebb meggyőződésük, hogy az ő álláspontjuk mérvadó, mindent jobban tudnak másoknál, az o munkájuk a legértékesebb, művészetük és tehetségük minden mást felülmúl. Ez nem normális állapot, hanem az Öntudat beteges túltengése. A legtöbb ember szemében fölényeskedésnek jünik fel. Ideg és - jellemgyengeség jele és legtöbbször ostobaságra, do legalább is félmüveltségre vall. A fölényeskedés az'egyoldalúan képzett ember velejárója. Elolvas egy könyvet, ebből leszűr valamilyen határozatlan véleményt, ezt'aztán általános értékű igazságnak fogadja el, további életében mindent ehhez formál,erre esküszik és mindenkit lenéz, aki ugyanarról a dologról kevesebbet tud, Vagy - ne adj'.Isten - máskép van "tájékoztatva. Jaj annak, aki^az ilyen emberek fölényét nem ismeri el, vagy kétségbe vonja. Ez az ő ^hiúságukat sérti, már pedig a hiúság érzékeny, roppant érzékeny. 'Sértett érzékenységüket, jobban mondva fölényességüket' azokkal szemben éreztetik fájóan. akik függő viszonyban vannak velük, vagy szolgálatilag alájuk vannak rendel.ve, uton-utfélen ok nélkül bántják, zaklatják őket, sőt nem ritkán lenézik és megvetik alárendeltjeiket, mert Önmagukat magasabb rendű lényeknek tekintik. Itt mutatkozik meg az igazi jellembeli gyengeség, mert ugyanezek az emberek, 'akik lefelé fölényes zsarnokok, felfelé, tehát feljebbvalóikkal szemben, gerinctelenek, meghunyászkodók, hajlonganak és hétrét görnyednek, hogy észre vegyék őket. ' A fölényeskedő emberrel kinos. sőt boszantó az érintkezés. Az ő ruhájának például \)iz fcosan jobb a szabása, mint másnak a legelső mestertől kikerült ruhájáé, pedig szegénynek a nadrágja beillenék hermonikának, lakása tele van a legértékesebb festményekkel, még ha másnál a leghíresebb mesterek képei lógnak is a, falom. De ezek csak értéktelen mázolmányok és boldog, ha leszólhatja őket, pedig az o képei a legnyomorúságosabb giccsek, melyekről ötven lépésről ordít a tehetségtelenség. Anekdotát nem tanácsos előtte elmondani, mert a poén után biztosan azt mondja, hogy nem igy van, hanem máskép és előadja ugyanazt az anekdotát felmelegítve, csakhogy elferditi a poént. Minden vitába beleszól, iparkodik véleményét a társaságra ráerőszakolni; ha valaki valamit dicsér, 'azt beosmárli, ha valakit gáncsolnak, azt dicséri, csak azért, hogy ellent mondhasson; fontoskodik a legjelentéktelenebb dologban és ha valaki feladatát előtte ismeretlen okból rosszul, vagy félsikerrel végezte, az első szara ez; Ezt én jobban megcsináltam volna. Legjobb a fölényeskedő embert kikerülni, vagy észre nem venni. Az élet amúgy is tele van annyi gonddal és^bajjal, kár az energiát összpontosítani az ilyen * ••'..'•.'•mániába"

1

, szenvedő emberekre, akik talán el sem tudják képzelni', hogy az életben súlyosabb problémák is 'vannak, mint az ő beteges hiúságuk 'és fölényességuk. Ka pedig nem kerülhetjük el a velük való találkozást és érintkezést, legjobb, ha lenyeljük ostoba fölényüket. Gondoljunk arra, hogy ők is emberek, még'pedig beteg emberek, akik gyógykezelésre szorulnák. Ha erre figyelemmel vagyunk és gyöngéikkel tisztába jövünk, talán sikerül ' velük szemben oly helyzetet teremteni, amely lehetővé teszi azt, hogy mi legyünk \£elük szemben fölényben. ?ö lényben - fölényeskedő*s nélkül.