Hetikiadás, 1929. január-december

1929-08-06 / 31 [1515]

AMIBEN MEGEGYEZNEK A VÉLEMÉNYEK. "Quot capita, tot sensus" - ahány fej, annyi vélemény, mondja a régi közmondás. Bizonyos. hogy nincs két ember, akinek ugyanabban a dologban^ugyanaz a véleménye lenne. Sokszor a lényegben esetleg megegye­ző vélemények a részletekben homlokegyenest eltérnek. Mint minden alól, ugy természetesen ez alól is vannak kivételek. Az egyező vélemények rendszerint az emberi tulajdonságok,az emberi jel­lem meghatározására szorítkoznak. Az olyan férfit, aki határozottan, ke­ményen fog kezet embertársával, mindenki egyformán határozott jellemű, igazi férfiúnak tartja; viszont a langymatag, hidegen nedves kézfogást egyformán senki sem szereti, mert a hideg, nedves kéz gazdáját gyenge jellemű embernek tartják. A foglalkozás is némileg befolyásolja az emberi természetet, leg­többször ugyanabban az irányban, innen van az, hogy pl.a kocsisokat ál­talában mindenki gorombának tudja. A közmondás is azt mondja: goromba, mint a kocsis. A telefonos kisasszonyokról mindenki meg van győződve, hogy rop­pant kíváncsiak, - a nők általában mind igen kíváncsiak, azt hiszem, ebben is megegyezik mindenkinek a véleménye. A nok véleménye nőtársukról.egészen biztos, hogy egyforma, t.i. mindegyiknek meg van a. véleménye a másikról. • ' ' Az emberi természet abban is egyezik, hogy másokról az érdemet csak kivételes esetekben ismeri el es szeret másokról rosszat mondani. Ha valaki saját erejéből és szorgalmából valamire viszi, egyformán sen­ki sem fogja róla azt mondani, hogy a sikerért megszenvedett és a si­kert megérdemelte, hanem mindenki azon a véleményen lesz, hogy "szeren­cséje volt". Áll ez különösen a művészekre, kiváltképen a képzőművészek­re: festőkre, szobrászokra, akik egyébként mindannyian szentül meg van­nak győződve arról, hogy ők maguk félreismert zsenik, mig a szerencsés versenytárs csak közönséges kontár. Hányszor láthatunk az utcán, vagy utazás közben a vonaton fékez­hetetlen, rakoncátlan, neveletlen gyereket, akinek apja, anyja parancsol­ni nem tud, ellenben minden csinytevése után elnéző anyai mosolyt kao jutalmul. Az ilyennek láttára mindenkiben kialakul az az egyöntetű vé­lemény, hogy a gyerek egyetlen gyerek és borzasztóan el van kényeztetve. Az is biztos, hogy mindenki meg van győződve arról, hogy elsősorban az ' ilyen gyermek szülői érdemelnének szidást, hogy egyetlen csemetéjüket nem nevelik meg jobban. A professzionista sportban is akadnak egyező vélemények. A cirku­szi dijboxolásokról és dijbirkózásokról eddig mindig azt hallottuk, hogy az eredmények előre "ki vannak csinálva". Ha valahol*félretaposott sarkú cipőben, elhanyagolt ruhában, eser­nyővel a kezében idegesen keresgélő embert látunk, holt biztos, hogy mindenki szórakozott professzort fog benne látni. Abban is erősen egyöntetűek a meg/gyaződésekj hogy az irodalomban, művészetben, szinházban csak protekcióval lehet érvényesülni. Az iro- ' dalomban egyébként sok az egyforma vélemény, pl. az, hogy a tengerész­történetek, borzalmas hajótörések leirói sohasem látták a tengert, a kalandorregények irói pedig csendes, otthonülő papucshősök^ nem is be­szélve az annyira elszaporodott detektivhistóriák megalkotóiról, f akik rendőrt munkában legfeljebb osak a nagyobbforgalmu útkereszteződések­nél láttak, amint a forgalmat irányit ja. A babonában is égyformaságot találunk. Mindenki ugy tudja, hogyha valaki eltör egy tükröt, akkor hét évig nem lesz szerencséje, vagy, ha valaki rosszkedvű, akkor biztosan bal lábbal kelt fel. Nálunk arról'is mindenki egyformán meg van győződve,^hOgy minden cseh muzsikus, s ; -.. • .,"a francia egjroldalu, a német alapos, a szláv veszekedő, a magyar vendégszerető. Ha már nemzetközi viszony­latról van szó, valamennyien egyformán valljuk, hogy a népszövetség

Next

/
Thumbnails
Contents