Hetikiadás, 1929. január-december
1929-08-06 / 31 [1515]
AMIBEN MEGEGYEZNEK A VÉLEMÉNYEK. "Quot capita, tot sensus" - ahány fej, annyi vélemény, mondja a régi közmondás. Bizonyos. hogy nincs két ember, akinek ugyanabban a dologban^ugyanaz a véleménye lenne. Sokszor a lényegben esetleg megegyező vélemények a részletekben homlokegyenest eltérnek. Mint minden alól, ugy természetesen ez alól is vannak kivételek. Az egyező vélemények rendszerint az emberi tulajdonságok,az emberi jellem meghatározására szorítkoznak. Az olyan férfit, aki határozottan, keményen fog kezet embertársával, mindenki egyformán határozott jellemű, igazi férfiúnak tartja; viszont a langymatag, hidegen nedves kézfogást egyformán senki sem szereti, mert a hideg, nedves kéz gazdáját gyenge jellemű embernek tartják. A foglalkozás is némileg befolyásolja az emberi természetet, legtöbbször ugyanabban az irányban, innen van az, hogy pl.a kocsisokat általában mindenki gorombának tudja. A közmondás is azt mondja: goromba, mint a kocsis. A telefonos kisasszonyokról mindenki meg van győződve, hogy roppant kíváncsiak, - a nők általában mind igen kíváncsiak, azt hiszem, ebben is megegyezik mindenkinek a véleménye. A nok véleménye nőtársukról.egészen biztos, hogy egyforma, t.i. mindegyiknek meg van a. véleménye a másikról. • ' ' Az emberi természet abban is egyezik, hogy másokról az érdemet csak kivételes esetekben ismeri el es szeret másokról rosszat mondani. Ha valaki saját erejéből és szorgalmából valamire viszi, egyformán senki sem fogja róla azt mondani, hogy a sikerért megszenvedett és a sikert megérdemelte, hanem mindenki azon a véleményen lesz, hogy "szerencséje volt". Áll ez különösen a művészekre, kiváltképen a képzőművészekre: festőkre, szobrászokra, akik egyébként mindannyian szentül meg vannak győződve arról, hogy ők maguk félreismert zsenik, mig a szerencsés versenytárs csak közönséges kontár. Hányszor láthatunk az utcán, vagy utazás közben a vonaton fékezhetetlen, rakoncátlan, neveletlen gyereket, akinek apja, anyja parancsolni nem tud, ellenben minden csinytevése után elnéző anyai mosolyt kao jutalmul. Az ilyennek láttára mindenkiben kialakul az az egyöntetű vélemény, hogy a gyerek egyetlen gyerek és borzasztóan el van kényeztetve. Az is biztos, hogy mindenki meg van győződve arról, hogy elsősorban az ' ilyen gyermek szülői érdemelnének szidást, hogy egyetlen csemetéjüket nem nevelik meg jobban. A professzionista sportban is akadnak egyező vélemények. A cirkuszi dijboxolásokról és dijbirkózásokról eddig mindig azt hallottuk, hogy az eredmények előre "ki vannak csinálva". Ha valahol*félretaposott sarkú cipőben, elhanyagolt ruhában, esernyővel a kezében idegesen keresgélő embert látunk, holt biztos, hogy mindenki szórakozott professzort fog benne látni. Abban is erősen egyöntetűek a meg/gyaződésekj hogy az irodalomban, művészetben, szinházban csak protekcióval lehet érvényesülni. Az iro- ' dalomban egyébként sok az egyforma vélemény, pl. az, hogy a tengerésztörténetek, borzalmas hajótörések leirói sohasem látták a tengert, a kalandorregények irói pedig csendes, otthonülő papucshősök^ nem is beszélve az annyira elszaporodott detektivhistóriák megalkotóiról, f akik rendőrt munkában legfeljebb osak a nagyobbforgalmu útkereszteződéseknél láttak, amint a forgalmat irányit ja. A babonában is égyformaságot találunk. Mindenki ugy tudja, hogyha valaki eltör egy tükröt, akkor hét évig nem lesz szerencséje, vagy, ha valaki rosszkedvű, akkor biztosan bal lábbal kelt fel. Nálunk arról'is mindenki egyformán meg van győződve,^hOgy minden cseh muzsikus, s ; -.. • .,"a francia egjroldalu, a német alapos, a szláv veszekedő, a magyar vendégszerető. Ha már nemzetközi viszonylatról van szó, valamennyien egyformán valljuk, hogy a népszövetség
