Hetikiadás, 1929. január-december

1929-07-16 / 28 [1515]

/:"Dervis bég" első folytatása.:/ A koppanyi vár tövében másnap két eszméletlen embert találtak az őrök. Jlsö* pillanatra nem lehetett okét megismerni. Török bugyogójuk és kaftánjuk össze-vissza tépve, kezük,arcuk véresre karcolva, mintha méhkasba estek volna. Az őrség bizalmatlanul tekintgetett rájuk. Valamilyen huncutságot sejtettek a dolog mögött. Elsőnek Gallier kapitányt'értesítettékaa leletről. A vallon kapitány - biztonság kedvéért - csak nagyobb kísérettel'mert közeledni, nagy óvatosan a két ájultan heverő felé. Az egyiknek a kezében valami fegyverfélét látott , de félt, hátha elsül.; .Nézte a f egy vert.. .Nini. milyen furcsa, mintha papírból volna;. .Papírtekercs;. .Ki akarta venni a kezéből, nem ment. Vékony zsineggel hozzá van kötve a csuklójához, biztosan azé* hogy el ne veszitse. Vigyázva fejtette le, ugy nézte meg. Levél volt.,. Ahogy a megszólítást elolvasta, kis hija, hogy nem esett harmadiknak a két ájult mellé, A levél Gallier Jakabnak, a koppanyi végház vallon kapitányának, "annak a gyaur kopeknek" szólt. Végigfutott a cifra sorokon, aztán fagyelmesebben szemügyre vette a két eszméletlen alakot. Az egyikben nagy n* hezen Donellire ismert, a másikban pedig az egyik folegényre. Bevitette éket a palánk mögé és élesztgetni kezdte okét...Hosszú időbe tellett, amíg lelket tudott beléjük verni. • • • Donelli, ahogy magához tért, felült és zavaros szemekkel tekintett maga köré. Lassan-lassan megismerte a körülötte állókat. Gallier megitatta friss vizzel és mohón kérdezte: - Mi történt veletek?...És hová lett a másik folegény?... - Ennek a Dervis bégnek ördöge van, hogy minden titkunkra rájön, még a legrejtettebbre is! ...Megismert! - ELügyetlenkedted a dolgot!* - szólt közbe Gallier. Donelli legyintett a kezevei. - Te is csak igy jártál volna! ... Tudod, hogy hárman indultunk. Három irányból közeledtünk Döbrög felé...Ugy beszéltük meg, hogy megérkezve ideoda ténfergünk az erődben, beszédbe elegyedünk a katonákkal és megtudunk min dent, amit osak lehet,..Magamról azt mondtam, hogy a szekcsoi mollah vagyok és útban vagyok Türbék fele, hogy ott ünnepeljem meg a seker bajrámot.. .Közben hiába nyujtofattam a nyakam, hogy a két folegényt, akiknek már szintén a , várban kellett lenniök, felfedezzem.Eltűntek...Kényelmesen letelepedtem a moséa tövébe és tüelmesen eszegettem a tökmagot.;. A hadnagy végigsimította kezével feldagadt "képét s néhány pillanatig el merengett a multakon... - Hol volt a két folegény? - kérdezte türelmetlenül a kapitány. - Várj, sorba megyek. . .Amint ülök a moséa tövében, hozzám lép egy megnyerő arcú,•villogó szemű; jól öltözött török és beszélgetni kezd velem.Kikérdezett, 'ki vagyok, honnan jövök, hová megyek, aztán meghívott a házába. Én szabódtam, nem akartam a meghívást elfogadni, de olyan barátságosan hivoifc hogy nem utasíthattam el....Nagyon ismerős volt az arca, de sehogy sem jöttem rá, hol láttam azelőtt...' - Talán valamelyik támadásnál álltatok egymással szemben? - vélekedett Gallier Jakab. - Később'rájöttem, ki volt...Láttam itt is, ott is...Te is ismered... - Egyszóval meghívott magához!... ' ' ' . Meg! Pompásan megvendégelt és amikor senki sem látta, megkínált valanl gyöngyöző, édes itallal. Sajátságos, Ínycsiklandozó ize volt s akármennyit ivott belőle az ember, ujra^ meg újra megkívánta...Mire beesteledett, csaknem leestem a puha kerevetről, olyan kábulat jött rám...Ekkor rájöttem, hogy az ital közé bóditó szer volt keverve... '"' ' - Valld be, hogy alaposan becsíptél! Donelli rosszkedvűen rázta a fejét. - Nem bor volt az, amit ittunk!... Vendéglátó gazdám észrevette, hogy ültő helyemben is támolyogni kezdek ;,''kinevetett.. .Ahogy felnevetett, végig futott a hátamon a hideg...Megismertem!...Mit gondölsZj ki volt? - Csak nem a török szultán? - gúnyolódott a kapitány. - Nem. hanem a, másik folegény, aki^velünk jött Döbséögbe. Alig néhány hete került a koppanyi végházba, ahogy ő mondta, a zalai határról...Ugy hiszem, Pogány Gábor volt a neve.:.Melyik volt az igazi arca, a mostani, vagy az, mellyel nálunk járt-kelt, nem tudom...En nem ismertem előbb rá... ' • - Hogyan lehetett neked'házigazdád Dön rögön? - csodálkozott Gallier. - Mindjárt megtudod!...Mulatott az ijedtségemen...Később látva tehe-