Hetikiadás, 1929. január-december
1929-06-11 / 23 [1515]
B3.SZ.iyzy. JuniUS i.1. «.szeicci(V 0 o.Laa.L. Trianoni évek° Fejünk felett az évek gyűlnek,az évek elrobognak és mi itt maradunk továbbra i3 kifosztottan és kitagadottan. Ujabb esztendő telt el a trianoni bölosek határozatából szétdarabolt és megcsonkított Magyarország népei felett ós már a kilencedik évfordulóhoz érkeztünk el azóta. Ezek az évfordulók mérföldkővoi a nagy magyar gyásznak és a nemzőti mogprőbál&atésnác.Azóta nincs igazi öröm ós nincs igazi boldogság a magyar földön,Az évezredes magyar történelem minden szomorúsága összesürösüdik ezekbe az évekbe: a trianoni gyász éveibe. A magyar nép alaptermészete mindig a komolyság és a mély érzés volt.A messzire néző magyar 3zemek mélyén mindig ott ült valami megnevezhetetlen szomorúság felhőjo,amiről a magyarok mindig megismerhették egymást,ha Qgymás szemébe néztek. Még az idegenből származott ^agyarok szemében is folceiliogott ez a szomorúság,ha őzen a földön laktak''és itt nevelkedtek. Talán a délibáb ós a magyar szenvedés árnyéka az,ami mindig körülöttünk lobegs Ez a szomorúság a tokintet mélyén volt talán az egyetlen általános és közős magyar tulajdonság.Ez az oka annak is,hogy mindig sirva vigad a magyar« Most a trianoni évek homályában még százszor jobban ránk nehezedik ez a nagy magyar 3zomoruság : százszor jobban érezzük az ezeréves magya* szenvedés súlyát.Most ráeszmélünk arrá,hogy Európa népei ezer esztendőig vártak,ami lesújthatott karjuk és borzalmasan megbüntették a magyarokat azért, mert ezer esztendő dicsőségos harcaiban megvédelmezték az európai kultúrát és megtartották épségben az ország területére szorult nemzotiségeket. Eszünkbe juthatna az is,hogy ha ezeket a nemzetiségi népeket kiüldöztük volna,vagy nemzetiségüktől megfosztottuk volna,akkor most nem lenne ok Magyarország megcsonkítására és az ország területe hotvon százalékának elszakitására, Elgondoljuk azt is,hogy mindezt a. béke és igazság nevében cselekedték és akkor önkénytelenül is megállapítjuk,hogy ha ez az európai kultúrnépek felfogása a békéről és az igazságról, akkor nem sok okunk volt arra,hogy ezt az európai kultúrát ezer éven át testünkkel és vérünkkei védelmezzük. Kilőne keserves esztendő tapasztalataJ -megmutatták,hogy a békorovizióról még mindig nem beszélhetünk.legalább is komoly irányadó hivatalos helyen még nem emelhetünk szót. Mégis van egy biztató jelenség arra,hagy a békeié vizió ügye nem alszik el soha,hogy- a békerevizió ügye foglalkoztatja az európai közvéleményt,hogy a békerevizió ügyo állandóan napirenden van'iBármílyen különös is,ozt a szolgálatot a legnagyobb ellenségeink,a kisantant államok teszik meg,akik újra és újra fölvetik a békerevízió ügyét, örökösen megismétlődő tiltakozásuk formájában. Legutóbb Bethlen István gróf miniszterelnök a Hősök Emlékkövének felavatása alkalmával csak ennyit mondott,hogy a trianoni birák igazságtalanul ítélkeztek az ezeréves Magyarország felett,mikor bűnösnek mondották ki és ezt az ítéletet jogosnak nem ismerhetjük el soha <> Ennek a beszédnek hírére a kisantant államok demarsra készülnek,mert amint ők mondják: "egyes politikusok irredenta és a trianoni béke revízióját sürgető kijelentéseket tesznek• Ugy látszik a kisantant államoknak nincs más dolguk,minthogy a trianoni béke revíziójának kérdését napirenden tartsák és erre kiválóan alkalmasnak találják épen a madridi népszövetségi tanácsülés összoülSsénMr. időpontjátcSzt az állandóan megismétlődő mödszort mi már jói ismerjükoA népszövetségi ülésszakok programmjával egybeeső,állandóvá váló^örökös tiltakozás tulajdonképen nem egyéb,mint a trianoni béke revíziója kérdésének állandó napirenden tartása ós ugy látszik maholnap ez lesz a kisantant államok létezésének egyetlen életjele a diplomácia torén« Jé azt tudni a világnak,hogy a kisantant államok még mog vannak-mert ha a trianoni béke revíziója elleni tiltakozás el nem hangzana,Európa népei talán azt hinnék,hogy a békerevizió már meg is történt, mert hiszen napról-napra jobban elterjed a külföldön is az a felfogás, hogy ennek előbb-utóbb be kell következnie,mert hiszen épen az ellen szokás tiltakozni,aminek eljövetelétől, bizonyára alapos okokból,legjobban szoktak tartani. Mi nem beszólunk a békére vízióról, legaiiább is hivatalosan nem boszólhotünkíFelesleges szavakkai nem érhetünk c.él L v' aszau hasításnak pedig nem tesszük: ki szent ügyünket és erősen feltett szándékunk,hogy bevárjuk azt a kedvező időpontot „mikor a revízió hivatalosan felvetett ügyénél: sikerre van kíEBr tasa r
