Hetikiadás, 1929. január-december
1929-06-18 / 24 [1515]
A magyar őserő. Talán öt éve lehet annak,hogy a magyar külügyminiszter azt mondta: sokszor többet nyom a latban egy-egy nemzetek közötti magyar sportgyőzelem, mint az arra hivatott diplomaták több évi fáradtságos munkája. Akkor hangzottak ez ezek a szavak,amikor a mi nagy igazságunk ismeretlen volt a külföld előtt,amikor aóg osak egymást biztattuk törhetlen hittel: fel kel még a mi napunk is. És a hajnalhasadást,az első fellegeket áttörő napsugarakat azok a magyar fiuk varázsolták fel a szomorú magyar égre,akik a sportban kerestek bánatukra vigasztalást és a sportban adták tudtára a győzelemittas világnak,hogy bennünket nem lehet eltemetni. Azóta,öt óv alatt nagyot fordult a világ kereke,kisütött a nap is és mi kezdjük melengetni megdermedt tagjainkat, A magyar fiuk pedig járják a világot. Ma már ott tartunk,hogy nem is lehet igazán nemzetek közötti versenyekről beszélni magyarok nélkül. A magyar erő és ügyesség csodákat teremt. Ha véletlenül hiányzunk valahonnan,az újságok mindig hozzáteszik: özek az eredmények,de a magyarok nem voltak ott. Melyik európai ország dicsekedhetik ezzel? Pedig Trianon első éveiben csendes volt nálunk minden.A világháború a magyar sport katonái között vágta a legszélesebb rendet. 1920-ban keiségbeesve vettük észro,hogy mennyire megritkult a soruk; jóformán még ma sec. tudjuk,hogy melyik harctér tömegsírjaiban alusszák örök álmukat.Mutatóba jött haza közülük egy-kettő.De ez is elég volt arra,hogy uj sereget toborozzon. Négy óv alatlj uj katonák nőttek ki a magyar földből. Az olimpiai játékokon három bajnokságot szereztek - Hagynagyarország sohasem ért el ennyit - a rault esztendőben pedig világ csodájára hat olimpiai éremmel tértek haza. A magyar kari ós magyar ököl,a magyar birkózók acélizma. maga alá gyűrte az egész világot* Aki pedig azt mondj a,hegy mit ér a nyers testi erő ós ügyesség léljk nélkül,annak büszkén odakiáltjuk,hogy az amsterdami Olimpián a szellemi, Irodalmi-versenyben is magyar ember győzött. AZÓta egy esztendő telt el,de a magyar sport katonái rendűlet'., énül járják a világot. Labdarugóink most hajóznak Amerika felé,ahol európai csapatnak még nem termett babér,tehát olyan fába vágták a fejszéjüket, amelyet osak a magyar virtus tud kidönteni. És mi bizunk a ferencvárosi fiukbín,akík az Európa-kupát is megtudták nyerni. Kéthete zajlott le az európai nemzetek katonatisztjeinek vivóversenye. Mondanunk is felesleges,hogy a magyar kard becsületén ezúttal sem esett csorba. Győztek a 22-25 éves magjar tisztek.Olyan nagy volt a fölényük,hogy az idegen bajnokok nem mertek íttnearadni a magyar bajnoki versenyre. Nápolyban a polgári vivók európabajnoki viadalán szintén magyar lett az első. A vizipolósok és Bárány István szereplése mindenki előtt isméretes.Ahány verseny,annyi magyar győzelem.Atlétáink és ökölvívóink sem találnak legyőzőre. Külön kell &*gfwlékeznünk az evezősökről. Ez az egyetlen sportág,amelyben a világháború '\ptt T aránylag - a legkevesebb sikert értük el,mig ebben az évben már &r itt is ránk mosolyog a siker-. J» Hungária Evezős Egylet nyolcas osapata Bécsben és Berlinben hivta fel a világ figyelmét Trianon-Magyarorszagra. Tenniszezőink pedig csak az angolok nagyobb gyakorlata előtt voltak kénytelenek meghajolni - egész Európában. Büszke öntudattal tarthatunk seregszemlét a magyar sport fölött és megnyudogva nézhetünk a még nehezebb napok elé. Budapesten láttuk a csonkaország minden megyéjéből összegyűjtött leventéket. Csupa öntudat, csupa magáhanbizó ifjú valamennyi. Meghatódott lélekkel gyönyörködtünk bennük. Ezekre lehet épiteni,ezekben lehet bizni,mert méltó utódai a legendás hősöknek. Ezek a sportoló tömegek nemcsak a magyar ügy,a mi igazságunk diplomatái, hanem ha kell,hős katonái is.
