Hetikiadás, 1929. január-december
1929-06-03 / 22 [1515]
A iohány_ és_ a dohá nyzás . A dohányosa-aki kedélyesen szijja a pipáját,vagy a szivar élvezetének adja oda magát,vagy a kényelmesebb cigarettát tette kedvencévé,nem igen tudja,hogy nem kevesebb,mint ötven különböző dohányfajta van. Vannak dohánypalánták hófehér és biborvörös,sárga- és rózsaszinü virággal,amik minden kertnek a diszére válnának. Vannak passzionátusok,bár kis számban,akik a dohányt néha dísznövénynek ültetik el és ápolják. A dohányültetvényeknél,amilyeneket manapság már a tropikus és subtrópikus zónáknak majdnem valamennyi vidékén találni,kizárólag a sárga és rózsaszin virágos fajták jönnek tekintetbe. Érdekes,hogy mig a sárgavirágu fajta az az idő szerinti világfogyasztásnak csak egy tized részét teszi ki,addig a hófehér és biborvörös virágú fajták a világfogyasztás kilenctizedét szolgáltatják? A különös becsben álló Havanna-, Deli- és Virginiadohány mind a rózsaszinvirágu palántából származik, A statisztika arról világosit fel,hogy a dohányfogyasztás egy évszázad óta évtizedről-évtizedre lassan,de állandóan növekszik-Különösen kiterjedt volt a háború alatt,az akkori számadatokat azonban közben már régen túlhaladja a hihetetlenül megnövekedett békefogyasztás. A jelenlegi világfogyasztás mindennemű dohányból évente egymillió tonnára tehető,amely mennyiség körülbelül tízmilliárd aranyfrank értéknek felel meg. Ha az ember : arra a nagyfokú szociális nyomorra gondol,amely a világ minden országában észlelhető, bizony kicsit furcsának találja,hogy az emberiség ilyen óriási összeget csak ugy egyszerűen elfüstöljön. Viszont meggondolandó,hogy a dohány elültetése, a vele való kereskedés és az árusitása az emberek millióinak ad foglalkozást. Az országok egész sorában monopólium a dohány,amely monopólium nagyon jövedelmező és jelentékenyen csökkenti a közadók terhét. A dohányzás az embereknek olyan szükséglete,amely már a legrégibb időkben is mutatkozótt. Heródot szerint a babiloniak,a szittyák és a trákok indiai kendert vagy hasist szittak,amelynek élvezete "bódultakká" szokta őket tenni.A kelet országaiban,különösen Kínában,már évezredek óta szijják ez ópiumot. Azok a kutatók,akik először jutottak el Szíriába,beszélik,hogy ennek a kopár országnak a lakói,hogy a hideg ellen védjék magukat,száritott amanitleveleket füstölnek ÖL Nagyon keresett cikk volt különösen a dohány közkincscsé wálása előtt a kat,bdtei,kola,coca, és peturio Ezeket azonban nem szitták, hanem rágták. A dohány alaposan háttérbe szorította mindezeket.Az európaiak -49 B október 17-én ismerkedtek meg először a dohánnyal,amellyel - nem tudtak, mit csinálni.Igy olvassuk legalább Kolombús ha jónapló j ában»A mondott napon ugyanis San Salvador szigetének lakói, az érkező spanyolokat szári tott dohánylevelekkel tisztelték meg, A spanyolok azonban nem tudták az ..Ajándékkal mit nsinálni és eldobták*Később aztán látta Koiumbus két ualvróza,hogy a benszülöttek rágyújtottak száritott dohánylevélből készült kis hengerekre,belélegzettek a füstöt,aztán a szájon és orron keresztül ismét kibocsátották. Még akkor se jöttek tisztába a spanyolok a dohány valódi céljával; azt hitték ugyanis,hogy a benszülöttek arra használják,hogy szagosítsák magukat. A rákövetkező felfedező utakon aztán mégis megtanulták az európaiak a dohány igazi értékét becsülni„Látták,hogy a benszülöttek nemcsak olszitták •:. dohányt,hanem rágták is,sőt az orrlyukaikat is betömték vele. A benszülöttek nyelvén a dohány petum volt,a száritott leveleket pedig ugy hittak, hogy tabe. Ebből az utóbbi szóból származott nyilván a tabaco szó,ahogyan Hfernandez a dohányt elnevezte.,amikor 1560-ban először ültette el Spanyolországban i... c Már ő előtte is küldő tt sgy Ramon Pane nevü szerzetes, aki Kolumbussal együtt ért ki Haitiba,dohánymagvakat V(.Károly császárnak. Az első dohányküldeménye, amelyről a história bizonyosságként megemlékezik ,Fernando Cortez juttatta el a császárhoz.De még akkor sem használták füstölésre' ,hanem fájdalomé sillap i tóbak, A dohányról elsőnek Olaude Berger értekezett 1683-ban a párisi orvosi egyetem megbízásából.Arra a kérdésre az egyetemnek,hogy ártalmas-e a dohányzás,nagyon diplomatikusan adta meg a szerző véleményét.Azt felelte ugyanis ékes latinsággal ,hogy "a doh dny tulgyako-ri élvezet. a. vádit i az életet, de ha ésszel fogyaszt ják. akkor orvosság, 1 " jL/^
