Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-22 / 20 [1515]
M napok forognak,feltűnnek,Letűnnek, mintha csak a történelem postaszekerének kerekei volnának,amint dübörögve száguldanak az idők országútján ismeretlen állomások felé. Alig tiz nappal ezelőtt udvariassági látogatáson járt nálunk Mussolini követe,Grandi és most épen azon a napon,amelyen a kisantant államok külügyminiszterei,taIán nem is valami szerencsés ötlet alapján,a legválságosabb napjait élő Belgrádban ujabb konferenciára ülnek össze, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, vagy talán megbizonyosodjanak arról,hogy államszövetségük még mindig életben van, - ezen a napon, előkelő külföldi vendég köszöntött be újra a magyar fővárosba. A poraiból feltámadt testvér Lengyelországnak külügyminisztere,Zaleski Ágost találta legalkalmasabbnak ezt az időpontot,hogy udvariassági látogatást tegyen nálunk és ezzel viszonozza a magyar ktil/ügyminiszternek mult té en tett varsói látogatását. A látogatás időpontja kétségtelenül igen jelentőséges, különösen,ha tekintetbe vesszük azokat az évekig tartó makacs erőfeszitéeeket,amiket a körülöttünk levő úgynevezett utódállamok szakadatlanul kifejtettek a célból,hogy a csaknem harmincmilliós lakosságú,egy csapásra igen tekintélyes középeurópai hataloaimá vált Lengyelországot a kisantantba való belépésre rábirják. Ha figyelembe vesszük azt,hogy épen most,midőn a kisantant külügyminiszterei Belgrádban tartják szokásos konferencia jukat,amelyen állandóan ellenünk fénekeünek,akkor a lengyel külügyminiszter, akit Belgrádba édesgetnek,nem Belgrádba,hanem Budapestre érkezik,ebben az egyszerűnek látszó tényben bizonyára fokozottabb jelentőséget kell felismernünk . Nagyon jól tudjuk,hogy egyszerű udvariassági látogatásról van szó,de nagyon jól tudjuk azt is,hogy ilyen udvariassági tények szokták megelőzni és követni a kezdeményező lépéseket is. * k: .ntant államok^ külügyminisztereinek a budapesti látogatással párhuzamos belgrádi tanácskozásai mégis gondolkodóba ejtenek mindenkit és önkéntelenül is felvetődik az a kérdés,milyen hatással járhat ez a két találkozó. Első esetben történik a§ ugyanis,hogy mikor a kisantantkonferencia felénk szegezett szuronyokkal tárgyal,akkor ezzel egyidejűleg a magyar fővárosban egy tekintélyes hatalomnak képviselőjét üdvözölhet j-ük. Mi vei pedig a diplomáciában nem fordulnak elő véletlenségek,ennek az egyszerű udvariassági látogatásnak,vagy szimbolikus jelentősége van,vagy pedig a belgrádi tanácskozásokkal párhuzamos reálpolitikai misszió. Ugy látszik elérkezett az ideje annak,hogy a kisantant fojtogató gyűrűjét áttört és porrá alázottságából talpraállt Magyarország újra megjelenjen és egyenlő rangú félként elfoglalja a helyét a népek tárgyaló asztalónál.He. ez«k az udvariassági látogatások csak ennyit, osak ezt az egyszerű tényt világitanák is meg,mint valami távolból jövő napnak felénk vetett sugarai,akkor is felejthetetlenek maradnak a magyarok szivében. Közvetlenül a lengyel külügyminiszter látogatása előtt markáns és lélekemelő ünnepei szentelt a magyar nemzet a 43-as függetlenségi harcokban küzdő olasz légió parancsnoka, báró Monti alezredes emlékének.Ez az ünnep megpc-osételése volt a magyar-olasz fegyverbarátságnak. Ünnepi megemlékezés volt arra T hogy a magyar szabadságharcban száfe e's száz olasz szabadsághős ontotta vérét Magyarország függetlenségéért, ép ugy,' mint a magyar szabadságharc befejezése után sok ezer magyar szabadságharcos vérzett és halt meg az egységes és szabad Olaszország megteremtéséért vivott dicsőséges harcokban.A magyar és olasz szabadságharcosok kiontott véréből sarjadt ,gyökeret vert és még terebélyesebbé válik a. magyar-ol íiSZ test/éri barátság fája,mely megtermi idején gyümölcseit. •*nnak az ünnepnek,melyet báró Monti emlékének szenteltünk,még más jelentősége is van.^z olasz kormány az ünnep alkalmából ugyanis a magyar nemzetnek ajándékozta az ősrégi Forum Romanum egyik oszlopát. /Folyt.köv./
