Hetikiadás, 1929. január-december

1929-05-22 / 20 [1515]

Irta: Marsohali Ferenc országgyűlési képviselő. Közgazdasági életünk fájó jelenségeinek vizsgálatánál egy körül ményt soha sem szabad szem elül tévesztenünk és~ez az,hogy mi valamennyien, kik ma ebben az országban küzdünk és fáradozunk,elsősorban a trianoni békeszerző dés sorvasztó következményeit hordozzuk. Ez a szomorú valóság az,amely fölött nem lehet és nem szabad napirendre térni akkor,amikor gazdasági erőfeszítéseink súlyosságát érezzük. Tisztában kell lennünk ugyanis' azzalhogy egy gyümölcsöző gazdasági tevékenységnek itt hiányoznak legprimitívebb előfeltételei,mert nincsenek meg azok a keretek,amelyek között gazdasági életünk vérkeringése egészséges ritmust vehetne. Mindaz,amivel kiegyensúlyozni próbáljuk a Trianon okozta lehetetlen gazdasági és politikai helyzetet,tulajdonképen a nemzetnek sziszifuszi küzdelme a sorssal. 'Ideig-óráig tartó eredményeket talán el lehet érni,azonban tartósan lerakni itt egy minden izében egészséges gazdasági életnek az alapjait, csaknem a lehetetlenséggel határos,amikor ennek az országnak legfontosabb életszervei részben elvágva vannak,részben pedig épen ezért elsorvadásra vannak Ítélte, Azzal tehát,hogy egyes jelenségekért az ország vezető tényezőit tesszük felelőssé,mostoha helyzetünkön még nem segitünk. Mert elsősorban felelőssé kell tenni a mai helyzetért azokat,akik ennek az országnak természetes geográfiai határait megszüntették és arra'itéltek bennünket,hogy egy egészséges organizmusnak életét éljük le olyan keretek között,amelyek nélkülözik az egészséges életnek tápláló és életet adó elementumait. Viszont ez nem jelenti azt,hogy most már Trianonra való hivatkozással ne tegyünk semmit és tétlenül nézzük gazdasági életünk elposványododását. Változatlan szívóssággal küzdenünk kell a trianoni rabság ellen«

,e e mellett a szűk határok között is meg kell tennünk mindent,hogy a megcsonkított organizmus életerejét valahogy fentartsuk arra az időre,amikor annak aktivitá sára szükség lesz. E

z jutott kifejezésre Bud János közgazdasági miniszter minapi nagyszabású gazdasági programmjában is,amelyben - mind mondják - több volt ugyan a diagnózis,mint a terápia. Azonban félutat jelent a gyógyuláshoz az,hogy valaki világosan felismeri a bajnak kutforrását és terjedelmét,mert csak akkor képes azzal eredményesen szembeszállni. A közgazdasági miniszter ur végigment közgazdasági életünk összes aktuális problémáin.Behatóan foglalkozott mezőgazdaságunk,iparunk és kereskedelmünk helyzetével,mindegyikre nézve megállapítva,hogy egyformán súlyos helyzetben van. Ennek során kiiért azokra az intézkedésekre is,amelyeket a kormányzat közgazdaságunk életképessé tétele érdekében már eddig megtett és amiket folyamatba tenni még szándékában áll. Nem tudjuk e pillahatban megitélni,hogy a kilátásba helyezett eszközök és intézkedések milyen hatással lesznek magángazdasági életünk lázas organizmusára. Azonban látjuk a jóindulatot és látjuk az elhatározás szilárdságát arra,hogy az államháztartáb rendbehozatala után magángazdasági életünk megerősítésére is fokozottabb gondot fognak forditani és erre annál is inkább szükség van,mert az államháztartás terén elért eredmények csak akkor lesznek tartósak

, ha államháztartásunkat egy sikeresen dolgozni tudó magángazdaság szolid fundamentumára tudjuk ráhelyezni. Ennek kapcsán rá kell mutatnunk arra,hogy B tráanon teremtette helyzet súlyos kötelességeket ró ránk abban a tekintetben is,hogy állami kiadásainkat az egész vonalon hozzásimitsuk egy szegény orszggnak tenerbiróképességéhez. A magyar családok ezreinél és százezreinél naprólnapra látjuk az igényeknek heroikus leépitését. Ezt a heroizmust át kell vinnünk államháztartásunkba is,ahol ma nem egy vonatkozásban olyan jelenségeket észlelünk,amik nem állanak összhangban nemzetünk anyagi erejével. Meggyőződésünk ugyanis,hogy az állami bevételek csökkenésénak ma csak egyet^len egy hatásos eszköze van és ez az állami kiadások leszállítása,vagy legalább is megrögzíté se. M

a ugyanis minden kiadást százszor is meg kell gondolnunk,különösen abban a vonatkozásban,hogy a kiadás szükséges-e,hasznos-e és az attól várt eredmény arányban áll-e. az ország lakosságának teherbiróképességével.Örülök,hogy Wekerle Sándor pénzügyminiszternek programmja ezen az elvi bázison áll és ha ezt a programmot energikusan és következetesen végre tudja haj tani,azáltal megteremti azt az atmoszférát,amelyben termelési minisztereink eredményesen fogaak tudni dolgo zni./Folyt.köv./ ^