Hetikiadás, 1929. január-december
1929-01-15 / 2 [1515]
U.1 utak. A történelmi fejlődés utja kérlelhetetlen szigorúságú törvények mesgyekövei között halad. Sen az irányt, sen a célpontot nen szabhatjuk neg önkény, leg, - sen a fejlődési időszakot, sem az utvonalat átugrani nem lehet. Mindez szükségszerüleg adva van és mindez századokkal ezelőtti adottságok és előzmények rendeltetésszerű következménye. A trianoni békeszerződés épen ezen a téren ütközik össze a reálpolitika szükségszerűségével és borzalmas következményei majd akkor mutatkoznak meg teljes egészükben,mikor majd véglegesen bebizonyosodik, hogy az uj helyzet tarthatatlanná vált. Ennek előjelei már ma is mutatkoznak,és már nyilvánvaló, hogy a kisantant államok egyáltalában nem találták meg a boldogulás útját, mert hiszen napról-napra, egyre-másra a legnagyobb belső válságokkal kénytelenek megküzdeni r anélkül,hogy ezeknek a szomszédos államoknak a bolső ügyeibe kivánnánk beleavatkozni,mint a világpolitika fejlődésének elfogulatlan megfigyelői megállapíthatjuk,hogy az utódállamok fejlődési folyamata egy idő óta megtorpant és azóta fokozatos visszafejlődés jelei mutatkoznak. Csehország ma már belső válságaival küzködve kénytelen volt lemondani nagyhatalmi ábrándjairól és szokatlanul szótlanná vált. A felvidéki tótok ellen inditott hazaárulási perek nagyon is könnyen államválsággá nőne tik ki magukat,mert hiszen a tótok csak azt követelik,amit annakidején az uj cseh-tót állam megalakulásának feltétlenül kikötöttek. Ha pedig ezt a csehek nem tartják meg,hanem épen ellenkezőleg perbe fogják ezért * követ-lésért a tőt politikusokat,akkor a csehek ezzel maguk megdöntik az uj állam alapját és ujabb irányváltoztatásra késztetik a-felvidéki népet. Romániában a válság szintén felütötte a fejét. A régi rendszer megdőlt és uj utakat keresnek népük boldogulására. Az erdélyi politikusok vették most kezükbe a hatalom gyakorlását és a régi román királyságbeli politikusok már is elképedve nézik,hogy miképen igyekszik az uj kormány a régi rendszer korrupciójának nyomait eltakarítani. Romániában már teljesen nyilvánvaló,hogy a régi rossz rendszerrel tovább kormányozni nem lehetett és az uj rendszer iparkodik jóvátenni a multak bűneit. Még mindig kérdéses azonban,hogy felemás rendszabályokkal meddig jutnak el és_ meg tudnak-e küzdeni a régi korrupt rendszer bűneivel és TCgtúl^o^ya/ké>^ világ-felfogásában is különböző, érdekeivel is szembenálló fáTl^m\^rule^Tok lakossága, az erdélyi és a havasalföldi,meddig tud egy uton haladni. A legtalálóbban jellemezte azonban a helyzetet Sándor szerb király,aki a karácsonyi nevezetes kiáltványában bejelenti a vidovdáni alkotmány felfüggesztését és spontán egyszerűséggel kimondja: -Ezekben a komor pillanatokban uj utakat kell keresnünk. Ezek a bizonyára legilletékesebb helyről származó szavak, alapos megfontolás és sokáig tartó készülődés után nyilvánosságra hozzák, hogy azon »z uton,melyen eddig jártak,nem érheMk el a délszláv állam népeinek boldogulását.Amit a proklamáoió kimond,az nemcsak a délszláv nép eddig követett politikajának,hanem az egész kisantant politikájának elitélését jelenti. Ez a politika most elérkezett a nagy szakadáshoz,melynél az eddig követett ut megszakad és azután vagy a mélységbe zuhanás,Vagy józan ész szerint uj ösvény keresése következik. Ezenfelül van még egy ut, amelyre már talán gondolnak,de kimondani még nem merik: kétes utak és ösvények keresgélése helyett talán inkább vissza kellene fordulni és ahonnan kiindultak: Trianonból kellene keresni uj,si&a,nyugodt,becsületes utat, a történelmi fejlődés útját és ezen kellene tovább vezetni jobb sorssá érdemes népeiket a boldogulás felé. /Folyt.köv./
