Hetikiadás, 1929. január-december

1929-05-14 / 19 [1515]

A jogág és a hala. Sokszor halljuk: az emberek részéről nem számithatunk hálára. Sokszor halljuk: kár jót tenni,mert ugy sincs foganatja. Sokszor halljuk: aki az emberektől jót vár,az feltétlenül csalódni fog. Vájjon igazak-e ezek a megállapítások? Először tisztázzuk a fogalmakat. Mi az,hogy:jót tenni? Ez annyit jelent,hogy kötelességünket teljesítjük másokkal szemben,nemcsak saját magunkkal szemben. Már most nyilvánvaló: aki a jótettet ilyen szempontból határozza meg,az nem számit hálával*. Az nem azért tesz jót,mert hálát vár,hanem azért,mert lelkiismerete,emberi tisztessége beléje parancsolja a jótett gyakorlását. Ez persze nem jelenti azt,hogy a hálát vissza kell utasítani. Korántsem. Nyilvánvaló,hogy ha a jóság visszhangja a hála,akkor annál nagyobb az öröm a j°ság gyakorlásával kapcsolatban. De hogy ha hiányzik az a visszhang, amelyet hálának nevezünk,azon sem szabad csodálkozni. Az a jóság,amelyet kizárólag azért gyakorolnak,hogy hála legyen a jutalma,tulajdonképen dilettáns jÓfrág. Ha már arról van szó,hogy hálát várunk,tulaj donképen kitől várhatunk hálát? Csakis annak az embermek a részéről,akinek erkölcsi világnézete összeesik a magunk erkölcsi világnézetével. Vannak emberek,akik azt hiszik,hogy a hála gyengeség,vagy a hála megalázása az emberi önérzetnek. Micsoda silány felfogási Aki tisztában van a hála erkölcsi és érzelmi tartaImával,az tisztában van a jóság természetével is.Szinte azt lehetne mondani,aki nem tud hálás lenni,az nem is tud jó lenni,viszont,aki nem tud jó lenni,az képtelen a hála erényének gyakorlására. A legmegindítóbb jelenségek egyike,amikor hálát tapasztalunk annak az embernek a részéről,akinek az esetében a hálára nem is'számíthattunk. Ilyenkor kénytelenek vagyunk beismerni,hogy emberismeretünkben csalódtunk,hogy az illetőt helytelenül ítéltük meg,s az is nagyszerű jellembeli tulajdonság, hogy ha ezt a beismerést nem tagadjuk le,sőt hangosan tudtára adjuk annak az embernek,akinek a részéről nem tételeztük fel,hogy képes a hálára. Ebben a zűrzavaros életben,amelyet kénytelenek vagyunk eltűrni, s amelyet bizonyos emberek nem tudnak eltűrni s akkor akgyilkosságot követnek el,bizony jól esik arra gondolni,hogy mindamellett vannak olyan dolgok, olyan megnyilatkozások,amelyek megkönnyítik az élet elviselhetőségét,az élet eltűrését. S ezeknek a jelenségeknek a sorába tartozik a jóság és a hála erényének gyakorlása„ Annyi bizonyos,hogy összehasonlíthatatlanul könnyebb érintkezni .kooperálni azokkal az emberekkel,akik jót tesznek,pnéi:cül,hogy a jóságért hálót várnának, s akik a hálára képesek.,anélkül,hogy a hálából hencegő erényt csinálnának,mint azokkal az emberekkel,akik professzionátus szamaritánusok, azaz hivatásszerüen"üzik a jóságot",de a lélek mély és megindító meggyőződése s a vele járó szükséges tapintat nélkül. Igen,ez az élet egyik vig-sztaló tünete,hogy vannak emberek, akkk Ízlésesen tudnak jók lenni s arannak emberek,akik izlélesen tudnak hálások lenni. A sok zűrzavarban,a sok piszokban,amelyet kénytelenek vagyunk eltűrni,a jóságnak és a hálának az a módja egyike azoknak a világító tüneteknek,amelyek még az optimisaztikus lelki kézmozdulatot is igazolják és megerősítik. jH