Hetikiadás, 1929. január-december

1929-05-14 / 19 [1515]

kegyelmes papája szobafogsággal méltóztatott őt sújtani .Péterke nem ellenkezett, megadással indult a "Frájlája" után,ki jól megtermett tenyeres-talpas német leányzó volt,akit Péterke csodála-tos 13$Ion valahogy igen respektált.Péterkének nem igen volt kedvére a szobaáristom,mert még valamit el akart intézni,le háí a parancs parancs,néki mennie kellett. Nagy 3okára elérkezett az este is,Péterke ravaszul ágyba kívánkozott s hősiesen kiböjtölte,amig a Frttulein elaludt,aztán kimászott ágacskájából és ugy,ahogy nagyjából felöltözködött.Cipőcskéjét és még több lényegtelen apróságot egy kis batyuba kötve,- mezitláb - kegy senkit se zavarjon,zajtalanul elhunyta főúri otthonát,börtönét.Erezte,he--y künn nedves hideg föld , de hát ö nem akarta,hogy idejét a cipő felhúzás elrabolja.Különben Jancsi is mezitláb jár miniig,miért'nem mehetne egyszer ő is igy. Mont-*-** ment ... mendegélt,körülvéve az éjszaka némaságávfcl de azért bátran felemelt fejjel törtetett előre.Egy percre megállt ^ancsikáék ablaka altt is,bezörgetett,de mert választ nem kapott,*lőketorászta zsebéből azt a drága,kedves valamit,amelyet vagy két hete rejtegetett már a kiváncsi szemek elől,ami ^ancsika olyan sóvárogva irigyelt tőle«,Előbb mégegyszer jól megnézte, keblére szorította „aztán, mint valami becses ere Itl^et tette "ancsika ablakpárkányára. Péterke ugy érzete,hogy ezzel a tettével levezekelte összes bűneit,hogy jová tette,amit ellene vétett.Hogynejhisaan most fejedelmileg bőkezű volt,azt adta oda,ami kicsi szivének a legdrágább,legkedvesebb volt. Szegény összeszáradt,laposra szeretett néhai kis varangyos béka, ez sem L

ondolta,amig élt,he..y gipríö maradványai ilyen becsben lesznek tartva á tanya agg tanitója,megtörve.megcsúfolva ott ült egy sarokban mozdulatlanul már délelőtt óta.Lelkében feltört a keserűség ... -Hát nem volt még elég ?...Nem eleget rugdosta már az élet ?•>•. M halál is itt felejtette,hogy ezt a csúfságot is megérje ...Mi lesz most már vele,mert ő nem akar,de nem is tudna tovább élni !...Elég...túlságosan elég veit már ennek a nyolcvan évn.k kinja,nv-omorusága Igy lázadozott , keserget '"• a szegény öreg ember s félig világtalan szemeiből patakként hullottak könnyűi.Szegény öreg,észre sem vette,hogy rászakadt már az éj szaka,hegy a vén k-kukes óra elütötte már az éjfélt.Azt is csak félfüllel hallatta,hogy valaki künt kuncorog az ajtója elött.Nem törődött ő most sermaivei seit.^ agy sokára amikor a kaparás és motoszkálásba gyereksi rás is vegyült, eszmélt csaKfel és sietett ajtót nyitni ,*agy veit rémülete, mikor meglátta a küszöbön ülő,félig megfagyott, .jösszegémberedett kis Péterkét. Szivéből egyszerre elszáll/, a keserűség, felkapta a kis gyereket; betakargatta,tüzet rakott s meleg teával : gyekezett őt életre kelteni.Ember volt ijra, érző,melegszívű ember s azt tette,amit egész életében.'Istápclta ,gyámolította,becézte gyengéket. iTSU^t^ ^ywo+ot Péterke szeretettel fonta kicsiny k rját az öreg nyaka kb\ré és sok igyekezettel próbálta megmagyarázni neki jövetele célját.Azt akarta,hegy verje aog újra, ő most nem fog kiabálni,atatán vigye a&£ ával.mert ő többé nem akar haza aenni,mert ő otthon nem szeret senkit.Jó kis fiuT* _ „ . a.,segiteni fog a tanitóbácsinak,mert azt akarja.hogy elfelejtse,hogy ne fájjon,hogy apukája olyan romba volt hozzá.Hogy szavainak nagyobb nyomatékot &djon,felmás zottáaz öreg ölébe s csókjaival borította el millió ráncu arcát s mint valami refrénV. isme tette . szüntelenül: - szeretlek és veled akarok menni ! ... Az öreg csak néaett..nézett. és mosolygott;eltűnt arcáról a csaló- . lás keserű vonása,megenyhült a nagy haragja s talán elősz9r életé '.en szivébe lopódzott a boldogság... v Drága jó sziv.. .ezt z ismeretlen érzést már nem tudta 'elviselni. Farait lassú ketyegéssel hirtelen . ..e gá 111. El szállt a lelke csöndesen:- egy édes csöppnyi kis yerek csókja,ölelése közben Péterke azt hitte,hogy alszik,betakargatta,ott virasztott a halott mellett csöndesen,meg sem mert mozdulni,nehogy felébressze.-^ikor reggel rátaláltak Péterkére már erősen tüzelt a kis teste s meggyuladt a tüdeje.Sokáig élet-halál között lebegett.Az édes apja félig őrülten vergődött a tomplem oltára ilStt és sirva könyörgött,hogy az Isten ne eüntesse meg őt ilyen kegyetlenül. •' Megalázva,földig hajtotta büszke fejét s igérotet tett,hogy mindenét szétosztja f a szegényok köpött, csak a ,yor..ieke ...aradjen életben. ( l/n/l fnlvt'j+ioa VH-sr.'t.Vn^.-i Ír.