Hetikiadás, 1929. január-december

1929-04-23 / 16 [1515]

Méltatlan "bánásmód. "Európa sohasem hálálhatja meg Magyarországnak azt a szolgálatot, amelyet azzal tett, hogy saját testével védelmezte a török és tatár ellen. Mialatt a magyar gátat emelt a barbár betörés elé, nyugaton a művészetek szabadon virulhattak, a ttiz=vonalon tul a harci zaj dult, azon innen a Provence édes dalai hangzottak". Michelétnek a mult század legnagyobb és legnépszerűbb francia történetirejának ezek a szavai elevenednek meg előttünk újra ezekben a tragikus pillanatokban, amikor a magyar kormány Genfben a nemzetek szövetségének átadja azt a felette szerény hangú jegyzéket, amelyben a kisantant államok hatalma alá vetett magyar kisebbségek sorsának védelmére kel. A kiváló francia történelemire merkáns szavat megjelölik azt az utat, amelyen a nyugati nagy népeknek haladni* kellene Középeurópa sorsának intézésében és ez az ut a magyarokkal szemben való hála, köszönet és elismerés útja, 1 történelmi igazságszolgáltatás utja azonban ugylátszik lassú, akadozó és tekervényes, kz igazság felismerése sokszor nehezére esik a hatalommal rendelkező tényezőknek, akiket sokszor végzetesen befolyásol a történelmi eseményeket homályba burkoló köd, melyjen talán nem tud áthatolni a népek sorsát irányitani hivatott felsőbb igyekezet. Ennek tulaj donitható az a szégyenletes intézkedés, mellyel a magyar nemzet nagy történelmi hivatását és elévülhetetlen érdemeit megalázva, a nyugati művelődés élén haladó nemzetek, hálájukat a magyar nemzettel szemben ugy rótták le, hogy a kultúrában messze előrehaladott magyar nép egyharmadát a török hódoltság alól alig hogy felszabadult félmüveit népek hatalma -iá vetette. Elég szomorú és felháborító az, hogy ezt az intézkedést m3g^tenni jónak látták. Mégis szükségesnek tartották az intézkedés enyhitéséül azt, hogy ezeknek a szerencsétlen sorsra jutott kisebbségeknek nemzeti létét és boldogulását a békeszerződésekbe foglalt rendelkezésekkel biztosítsák. Ezeket a rendelkezéseket azonban a kisantant államok semmibe sem veszik, vagy a jóhiszeműség és merészség határait túllépve furfangosan ki játszák, á kisebbségek fennmaradása érdekében felhangzó jogos panaszokat a népszövetség eddig meg sem hallgatta, vagy ha igen, akkor a világ túlsó sarkából jövő tanácsok . ',ÓJS . az indiánokkal szemben szokásos pacifikáló eljárás szerint magyarázva védtelenül kiszolgáltatja a kisebbségeket az elnyomó népek felszívó törekvéseinek. M kisantant államok pártfogóik támogatásában bizakodva tiltakoznak a nemzetek szövetséginek beavatkozása ellen, mert ebben állami felségjogaikba való beavatkozást látnak, Holott tudniok kellene, hogy államaik területének szertelen meggyarapodása ezeknek a kikötéseknek elfogadása mellett történt és igy semmi sérelem sem esik rajtuk, ha az történik, amit már étere elfogadtak. M Balkán államok területen élő kisebbségi népekkel való bánásmódot a XIX. század folyamán a nagyhatalmak állandóan ellenőr.Mzték és ebben, akkor, a balkáni népek nem találtak semmi sértőt, sőt örültek neki. Most mégis azt a nevetséges kifogást emelik ugyanezek az államok, hogy a népszövetség esetleges ellenőrzése sértené államaik feá\ségjogát. Elég szomorú, hogy a nyugati müveit nemzetek nem tudtak Magyarországgal szemben hálájuk lerovására más módot találni, minthogy ezeknek a félmüveit és hódoltság alól alig felszabadult és saját sorsuk intézésére is alig alkalmas népeknek hatalma alá rendelték a náluk sokkal magasabb fokú műveltséggel rendelkező magyarok millióit* Sz a helyzet, ilyenformában, nyilvánvalóan tarthatatlan és szégyenére válik az emberi civilizációnak^ , J[(pO .1