Hetikiadás, 1929. január-december

1929-04-09 / 14 [1515]

Késő távasz. Az idén feltűnően sokáig késik a tavasz. Máskor már ilyenkor enyhe tavaszi szellők suhannak tova a zöldülő mezők felett,mig az idén a költő szavai szerint: "Maholnap itt a május, s még egy fa sem virágos,még egy levélke sincs az erdőn*" Valahol elkésett most a tavasz.De abban valamennyien biztosak vagyunk,hogy bármilyen sokáig várat magára,mégis el fog jönni,mert a természeti erők örök törvényénél fogva el kell jönnie. Mi magyarok most valamennyien tavaszvárók vagyunk,mert várjuk a magyar tavaszt.A várakozás csendjében nemcsak az izmok,hanem az idegek is megfeszülnek és igy nBm is csoda,hogy ebben a nagy feszült várakozásban néhol kétség,másutt visszavonás jelentkezik az eltökélt nyugalom és önérzetes bizakodás helyében. Valamikor a franciák egyik legkiválóbb szellemi képviselője kiadta a jelszót,hogy az elvesztett Elzászra mindig gondolni kell,de sohasem szabad rila beszélni. Most Európa szivében négy Elzászt szakitottak ki a trianoni bölcsek Magyarország vérző testéből és ennek az oktalan cselekedetnek borzalmassá ga előtt is elnémul a világ és vonagló ajakkal kérdezzük,hogy talán erről sem szabad beszólni.Dö^hát szabad-e erről hallgatnunk? Múlhat-e el egyetlen nap is,hogy világgá n« kiáltanék fájdalmas méltatlankodásunkat és ki ne . tárhatnék vérző sebeinkét\ Az aggodalmaskodók serege most talán azon töpreng,hogy miért nem határozzuk meg pontosan,hogy mit kellene tenni az eredmény elérése ércekében. Terveket akarnak látni és jóváhagyni,mert szsrintük a siker elérése csak a helyesen megalapozott terveknek köszönhető. Ez a programmhazafiság, bőséges teret nyújt a vitákra és alkalmas a kedélyek fölhevitésére, a programmpontok körüli szenvedélyes huzavonára,ami végül is visszavonásra és meghasonlásra vezethet. Az eszköz körüli vitában elbukhat maga a cél. Ezeknek a vitáknak nincs semmi helya. és seami értelmer Mi' a nagy magyar tavaszt várjuk,ami most késik ugyan,de ami el fog jönni egészey. bizonyosan és a zord idők multával be fog köszönteni újra. Addig is a tervezgetőknek jó lesz megfontolni,hogy szerénységünket és megfontoltságunkat mennyire megtiporták épen azok,akiktől semmit sem akartunk elvenni és határainkat csúnyán szétszabdalták épen azok,akiknek mindig hangoztattuk,hogy határainkon tul semmit sem akarunk elérni. Meg kel], fontó lniok most azoknak,akik folytonosan tervezgetnek és ag,

;

_ályoskodnak

;

hogy nagy tervekkel talán többre mehetünk,mintha igényeinket leszoritjuk a végletekig, mert a nagy tervekből lehet engedni egyet-másty mig a kicsiny igényeket még jobban lefokozzák. A lemondás és a csendes meghunyászkodás sokszor helytelen politika.- A Kárpátok övezte szép Magyarországot kíméletlenül feldarabolták és hajózható folyókká kinevezett patakok.. . és útszéli árkok jelölik most az ország határát. Az utódállamok Dusán cár,Mihály vajda és nem is tudjuk már melyik cseh nagyság terjeszkedési vágyai alapján nagy hangon követelték határaik pzéttolását. ÍCeküak sem szabad egy pillanatra sem elcsüggednünk a nagy várakozásban,hanem nézzünk szét a történelemben,nézzünk hátra a múltba és előre a jövőbe. Mikor nem patakok és útszéli árkok,hanem tengerek voltak a magyar esíme határai és ezen "Welül belyeztik el, Magyarország határköveit. Tűnjön fel végre előttünk Nagy Lajos hatalmas politikai koncepcióla,amelynek sajnos, jól tudjuk, ideje nincs itt,de jöhetnek más körülmények és jöhetnek más államférfiak,amikor nagy testvérnemzetek újra egymásra találnak. Nekünk, tavaszváróknak,olyan tervet kell kovácsoinunk,ami megmarkolja a sziveket,. . a csillagok felé ragadja magával a népet' és a valószínűtlenül nagy határaik között védekezésre szoruló rablóállamok terveit halomra dönti. A reális politika terén már most el kellene ültetnünk az illúziók fáit,hogy idejében megnőhessenek akkorra,mikor majd a költő szavai szerint el jön a magyar tavasz újra: "Muzsikaszó nyomában,hetykén,vigan dal^iva,öntelten mosolyogva jön majd,virágokat dobéival" iU*>