Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-26 / 12 [1515]

A sport és a magyar ember. Kszekció Az 1921 évi 53.törvényoikk,amely Csonkamagyarországon kötelezővé tette a testnevelést, a legkisebb faluba is eljutatta a modorn ember, -azt lehet mondani - egyik legjellegzetesebb tulajdonságát; a sportot. Pedig nyplc-tiz évvel ezelőtt meglehetős nagy ellenszenv volt tapasztalható különösen vidéken a rendszeres testedzés ellen.Ha ennek a húzódozásnak az okát keressük,érdekes mozzanatokra bukkanunk. A mi óépunk,mely apró, de neki az életet jelentő bajokkal bibelődött,nem tudta,mi a sport.Az előtte ismeretlen angol szó elsuhant a főle mellett és ha mégia valamilyen érintkezésbe jutott vele,hamarosan megállapította,hogy "az urak szórakozása." Szerinte csak az sportol,akinek ninos más dolga,de aki hétről-kétre,évről-évre nehéz munkával keresi a kenyerét,az nem tud sportolni és nincs is kedve az "ugrándozásra". Talán az Ázsiából magunkkal hozott uri tempó,a tekintélyt tartó és tiszteletet parancsoló komolyság,amibe egy kis büszkeség is keveredik,adja a magyar falusi ember szájába azt a lekicsinylő jelzőt: komédiások. Vásári móka, csepürágás volt nekik a testi ügyesség fitogtatása,melyet jókedvéten vagy kíváncsiságból megnézett ugyar^hogy otthon mesélhessen a gyermekeknek, de hamarosan elfelejtette ezt is.Meglehetősen nagy szerep jutott a mi népdnk tartózkodásában és huzódoaásában vele született 3zemérmességének is. Nem egy helyen és esetben fordult el$,hogy a kezdő leventék nem akartak felhúzni rövid térdnadrágot.A magyar férfi nem szereti mutogatni az izmait ós ha alkalomadtán kirobbanik belőle a virtus,legfeljebb a kiskabátját dobja le, felgyűri az inge ujját és készen áll a legsakmerőbb,vagy legveszedelmesebb cselekedetre is. Nagy nyilvánosság előtt leginkább csak borittában - korcsmában~szerepel és utána csodálatosan szerény. Ezt az értékes tulajdonságunkat az olimpiai versenyeken láttuk legjobban kidomborodni.A magyar világbajnokokat a szószoros értelmében ugy kellett kihúzni a tomboló,lelkesedő közönség elé és ha nem vigyáztak rájuk,ugy eltűntek az idegen bámulok szeme elől,mint a kámfor. Ugyanezt látjuk most a levente versenyeken is. Csak a törvény ellentmondást nem tűrő szigorúsága változtatta meg magyar népnek ezt a megcsontosodott felfogását. Ma már szivesen leventéznek a fiatalok és az öregek is kiballagaak a gyerekek gyakorló terére.Itt is érdekes megfigyeléseket jegyezhetünk fel. Verekedő,harc©s nemzet vagyunk, a katonás szellem tartott meg bennünket ezer évig.Ennek a hagyománya ütközik ki népünkből akkor,amikor a leventéket nézi. Nem a labdarugó,vagy atlétikai számokat,hanem az úgynevezett rendgyakorlatokat figyelik gyönyörködve,mert katonakorukban ez verte beléjük a vasfegyelmet. A kettős rendek mozgása jobban érdekli a volt katonákat,mint akár a legszebb futball. Ez a lelki mozzanat lett gzután az alapja a leventék sportjának. A fegyelemnek ez az alapja kodveltette meg a fiatalokkal a kötelező testedzést és ez a kettösrendea vezényszó -.mely ugyan a háború után megváltozott - békéltette meg az öregeket,akik a Vásári komédiát már elfelejtik és maguk küldik gyermekeiket "levontézni", mert érzik,hogy ők is ennek a fegyelemnek köszönhetik azt,hogy "rendes emberek", maguknak parancsolni és a feljebb valóknak engedelmeskedni tudó polgárok lettek. A mezőgazdaság és a vasárnapi munkaszünet. A hideg,hosszú tél a mezőgazdasági munkák rendjében nagy késedelmet okozott és március végén sok helyen valószinüleg rendkívüli munkatorlódás áll elő. ŰZ Országos Mezőgazdasági Kamara ezért avval a kéréssel fordult a földmivelésügyi miniszterhez,hogy egyelőre április végéig,amig a torlódás t előreláthatóan meg lehet szűntetni,a vasárnapi munkaszünetet a mezőgazdasági munkákra függessze fel. )9r>