Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-19 / 11 [1515]

/Az ingovány mélyén folytatása/ Hangja nőst fenyegetővé vált. - Ha erről az útról valaki tudomást szerez, titeket foglak felnégyeltetni! Allah és a Próféta ugy segitsen engedi.... A guthai lápok fölött ólmosan terjeszkedett a mérges Hajnali köd. Kern lehetett tudni, hogy a gyilkos párát az ingoványos talaj leheli ki, vagy a magas égből ereszkedik alá, hogy^elrejtsc Deli bég lovas csapatét. A nádas jo búvóhely a tilosban járónak és az esztergomi bég meg éppen nád legsűrűbbjét kereste. A ravasz török nem hozott magával kalauzt. Tartott az árulástól, senkiben sembizott. fáradtságos munkával kutatta ki a nár majdnem egész cn ^elmos ódot t nyomokat a nádas közepéig. Itt elhelyezkedett, várva a jó Szerencs ét. A láp bugyborékoló vize itt is. ott is felvetette a minapi ütközet emlékeit: egy-egy eltört lándzsát, vagy piszkos turbánfoszlányokat. Járható útnak nyoma sincs, amerre a szem ellát, mindenütt csak nád^és viz van. A bég hajnal óta keresett utat a mocsáron keresztül e non.' egyszer elhagyta a béketűrés, mert égy lóhosszal sem. j uto tt ak át őbbre-r A nap már delelőn tul járt, amikor az ingovány szélén portyázó utóvédek magyar foglyot vezettek elébe. A spáhik jelentették, hogy ez elfogott ember a veszedelmes zsombék között settenkedett a város felé. - Honnan jössz cs hová mégy? - kérdezte a bég a foglyot. A kérdezett bátran szemébe gnézett a vezérnek. Háta nögc bökött a hüvelykujjával, aztán a mutató ujjával maga elé. - Onnan jövök és oda megyek. Deli bég a váratlan válasz hallatára először értelmetlenül bámult a'parasztra, majd nagy nérgesen rárivalt: & A sejtén vigyen el, gyaur kopek! ügy látszik, nen^tudod, kivol van dolgod, hogy igy felelsz !... Mi a neved és hová való vagy? -Hagy Kovács Bálint a nevem, vitéz uram és ide való vagyok, Outhára. Odafelé igyekeztem, mer' hogy a slzonazéd városban volt dolgom. A bég, arra a szóra, hogy az elfogott ember guthai, kissé felélénkült. - Merre visz az ut a városba? - kérdezte. - Csak erro, egyenesen. Aki ismeri az ingoványt, könnyen odatalál. - Es te ismered ezt a feneketlen sár tengert? - Hogyne ismerném, hisz már az öregapám is itt született. Ismerek én itt minden szál nádat, neg füzfabokrot. - Elvezetnél-e minket &uthára? - AZ attól függ, mi járatban vannak kegyelnetek... - Gyanakodva nézte a turbános sereget, melytől semmi jót som remélhetett. A bég látta az emberen, hogy aligha-tudja tervéhez megnyerni, inkább mindjárt fenyegetni kezdte: •» Egy kis számadáson volna a guthai kapitánnyal, evégből jöttünk. Ha szépszerivel elvezetsz hozzá, nen bánod nog, de ha vonakodol, elevenen huzatlak tüzes nyársba'Hagy Kovács Bálintnak még a szempillája sem rezdült nog a fenyegetés hallatára. Egy ideig nénán nézte a tábor ténfergését.. Szeme elkalandozott ax végeláthatatlan tájék felett, arra felé, anerrc övéinek házát és életét veszélyeztetve látta. Viaskodott benne a hazaszeretet és az életösztön... Melyiket hagyja győzni?... Hohéz sóhaj szakadt fel aelléből. - Elvezetlek, ha parancsolod uran, mert a kezedben vagyok! Deli bég elégedett arccal aáta ki az indulási parancsot. Hagy Kovács Bálintot három spáhi fogta közre, kezükben szúrásra készen élit a dárda, hogy a legcsekélyebb áruló mozdulatra könyörtelenül megöl j u• k. • •