Hetikiadás, 1929. január-december

1929-01-15 / 2 [1515]

Az újságolvasók legnagyobb része bizonyára könnyedén átsiklott azon a kis hiren,amely szerényen tudatta a magyarsággá 1,hogy Nürnberg város tanácsa tizezer márkát szavazott meg arra a célra,hogy magyar festők és szobrászok müveit vásároljanak rajta. Pedig igen nagy jelentőségű ez a rövid ha táró zat, amely azt jelenti,hogy a közel hetven millió lelket számidió németség,amely annyi lángésszel és kiválósággal ajándékozta már meg a világot és ma is a legelsők között halad, felismerte és értékeli is a maroknyi magyarság tehetségeit. A nürnbergiek magyar barátsága egyébként nem mai keletű,bár erre a tizezer márkás vásárlásra Dürer Albertnek, a nagy magyar Alföldről Nürnbergbe szakadt Ajtóssycsalád festőfiának négyszáz éves jubileuma szolgáltatta a közvetlen alkalmat. Nálunk ugyanis szintén kegyeletes lélekkel megünnepelték a mult nyáron a halhatatlan művész emlékét és még a nürnbergi polgármester is ellátogatott hozzánk,amikor felelevenítették azokat a kapcsolatokat,amelyek az egykori hatalmas birodalmi varost Magyarországhoz fűzték. A középkorban sok magyar ifjú vándorolt ki Nürnbergbe, ahol a felső iskolák és az egyetem hallgatói voltak,de még több akadt olyan, aki valamilyen ipart sajátitott el odakint, vagy tökéletesítette magát a német mesterek oldalán. Sok kedves emlékkel jöttek haza ezek a fiatalok és itthon is ápolták a barátságot. Lassanként élénk kereskedés fwjlődött ki a magyar őstermelők - állattenyésztők - és a német kalmárok között. Nálunk évszázadokig fogalom volt a "noringai sokadalom" vagy nürnbergi vásár,amely iparcikekkel látta el hazánkat. A török világban pedig majdnem kizáróan magyar szarvasmarhán éltek a nürnbergiek,akik minden pénzt megadtak a lábon odahajtott magyar alföldi és erdélyi jó_ szagért. Az utolsó ötven évben kissé meglazult az érintkezé's a nürnbergiekkel,mert nem volt elég alkalom a találkozásra. Dürer centennáriuma azonban ismét összehozta a régi barátokat és a nürnbergiek gavallérosan belenyúltak a pénztárukba,hogy sggitsenek művészeinken. Az a tizezer márkás vásárlás nagy figyelmet érdemel. Gyönyörű példát adtak a németek azoknak a magyaroknak,akik anyagi helyzetüknél fogva áldozhatnak a művészetnek is,de valami megmagyarázhatatlan régi szokásként - beteges tünet ez nálunk - nem a magyar,hanem a külföldi képzőművészek készítményeit vásárolják össze. A magyar festők és szobrászok hálás szivvel köszönték meg a németeknek nemes elhatározásukat és egyben megelégedetten állapitják meg,hogy ime^a külföld is elismeri a magyar tehetségeket,akik övs

zázadok óta mindig a világ legjobbjai között foglaltak helyet, csak itthon nem akarták őket észrevenni. Az alföldi tanyakirendeltség felállitása Hódmezővásárhelyen. A békeidőkben a hegyvidéki kirendeltségek nagyban hozzájárultak ahhoz,hogy felvirágoztassák annak a vidéknek a gazdasági életét, ahol felállították azokat .Jánnek a mintájára most alföldi tanyakirendeltséget állatának fel,hogy segitsenek az alföldi tanyavilág helyzetén.A földmivelésügyi minisztérium rendelete a Hódmezővásárhelyen létesitendő kirendeltségről már meg is jelent.A kirendeltség célja,hogy feljavitsa az elszórtan élő tanyai,földmivelö Lakosság viszonyait,elsősorban emelje a tanyai gazdálkodás szinvonalat,fokozza a termelést,megszervezze a termésértékesitést és hozzá alkalmazza a tanyai viszonyokhoz a gazdasági szakigazgatági szabályokat.A kirendeltség működési köre kiterjed Csongrád,Csanád-Arad és Torontál egyesitett megyék. tanyaterületeire,továbbá Szeged és Hódmezővásárhely városok tanyavidékeire.Az akciót a földmivelési kormány saját tárcája terhére viszi keresztül.A gazdaközönségre tehát nem haramiának költségek az uj intézményből.A kirendeltség az ügyekot a hivatalos formaság mellőzésével ;. a lehető leggyorsabb tempóban fogja intézni. IA