Hetikiadás, 1929. január-december
1929-03-19 / 11 [1515]
, , NSZCKCIO XJ /Csipkerózsa folytatása./ A mindig jókedvű miss Violett ezzel tovalib.ent, s még visszakiáltott: - Szendvicset araennyit akar, de cherryt nem szabad adni neki. Nos, telt az idő és mi3s Violett figyelmeztetése ugylátszik nem esett hiába. Miss Clara nem váltotta be a hozzá, mint ügybuzgő ápolónőhöz fűzött reményeket: Morand kapitány lába gyógyult, Gyógyult, de mintha most a szivével gyűlt volna meg a baja. M^r nem "hazudozott* 1 lázmentességet, sőt maga ia szívesen elismerte volna már azt a lázt - ha egyáltalán jelentkezett volna. De hiszen épen az volt a baj, hogy a láz visszahozhatatlanul kimaradt, ami pedig a beteg lábat illeti, hát az orvos már egy egy tenniszpartit is engedélyezett minden második nap. Ha ez igy megy tovább- Morand kapitány nen volt gyáva ember, de meg kellett állapítania - egy szép napon mégis csak be fog hajózni Anglia folé. Imi magában véve még nem lenne baj, ha - nem kellene itthagyni ezeket a tenniszpartikat ás Egyik délután ilyenfajta töprengések köaött veregette vissza Morand a miss Clara labdáit, de sen<a töprengéseknek a tennisz, sem a játéknak a töprengések nem váltak hasznára Bizony »z a cet^ elveszett. - Meg van verve - kiáltotta diadalmasan a lány. - Tökéletesen - vallotta be őszintén Mgrand, s még a fejét is megbillentette nagyobb igazság kedvéért. - Nono, a z ért nem kell elkeseredni, verték meg önt nálam gyöngébbek is már Champiégnenél. - Vertek, de hiszen épen ez a jaj, hogy ilyen gyönge még ilyen nagyon soha sem tfert meg. A hangsúlyban lehetett valami, amitől miss Clara elnémult és észrevette, hogy egy ostoba bogár hanyatt esve vergődik a földön. F e lemelte a zöldhátu repülőt s a nyitott tenyerébe tette, mire az néhány sikertelen start után egyenesen a kapitány mellének vágódott s jól megfogózkodott az érdemkereszt szalagjában. - Csacsi - mondotta gyöngéden a lány és megsimogatta a bogarat ott, ahol volt. - Kedves - mondotta a kapitány és ő is megsimogatta a - bogarat, ott ahol volt. . A zöldhátu nem opponálhatott egyik jelző ellen sem, mert két marok szoritotta s bizony ez a 3zoritás alighanem végkép belefojtott volna minden oppoziciöt, ha%em történt volna, hogy elébb hirtelen az egyik, majd lassan és zsibbadtan a- má3ik kéz szét nem nyilik.. ... A zöldhátu leheppent a földre s kezdhette megint elölről a talpraállás fatális mesterségét, bizony nem törődött már vele senki, még jó hogy agyon nem gázolták. Dehogy is gázolták. A négy emberláb ugy állt ott sokáig, sokáig mozdulatlanul. - No rám sincs nár itt szűkség - állapitotta meg, azzal nekilendült. Elszállt.... Elszállt az a rövid pár hét is, s egy szép napon csak befütve állt a hajó, amely M rand kapitányt - most már miss Clara vőlegényét volt Angliába elszállítandó. / Az indulásra nagy tömeg verődött össze a durbain kikötőben. Sok isoférős jött, hogy bucsut vegyen a tisztektől, akik idők folytán már részje'' lettek a helyi társaságoknak. - Nono gyerekek, most már ne pityeregjetek - babusgatta-barátnőjét miss Violett. - Hamarább kellett volna meggondolni a dolgot, mikor el'jegyesedtetek. Mondtam ugye, hogy vigyázzatok egymásra, dehát én voltam a hibás, minek biztam a kecskére a káposztát. Most már késő, most már kesereghettek, mert már az egész élet csak bucsuzásból fog állni a számotokra, A '"kecske" nem szólt egy szót sem. Háta mögött már a csapatok sorakoztak, még,egy utolsó csók az o "káposztájának" elbiggyedt ajkaira, aztán elébe léüett a sornak.
