Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-19 / 11 [1515]

A közszállitási szabályzat és az ipari expót. Szterényi József báró nyilatkozata. A magyar kisiparosságod élénken foglalkoztatja több fontos kérdés között a közszállitási szabályzat módosításának és az export megszervezésének ügye. Munkatársunknak alkalma volt ezekről a kérdésekről beszélgetést folytatni Szterényi József báró nyugalmazott kereskedelmi minazter,felsőházi taggal,aki kérdéseinkre a k8vet.őzöket mondotta: .Olvasom,hogy uj közszállitási szabályzatot készítenek,vagy a régit módosítani akarják.Miután most távol állok az ipari ügyektől,nem vagyok tájékozódva arról,hogy mi is tulajdonképen a cél. Tudomásom szerint a közszállitási szabályzat alapelve az,hogy a helyi ipar védelme mellett - értem alatta a kisipart - ha a megbízhatóság ellen nincs kifogás és ha valamely ajánlat nem feltűnő a realitás szempontjábó1,rendszerint a legolcsóbb ajánlattevőnek ítélendő oda a munka,vagy rendelés. -Sajnos,hogy e részben az a tap sztalás az utóbbi években,mintha a közszállitási szabályzat nem léteznék. Ebből a szempontból a szabályzatot módosítani csak abban az esetben kellene,ha ettől a helyes alapelvtől el akarnának térni. Tudtommal azért sem módosul a közszállitási szabályzat,legalább szükségét nem látom annak,hogy módosítsák,hogy a kisipar nagyobb mértékben legyen állami munkákban részeltethető,mert ennek lehetősége ma is meg van. -Az ipari oktatás,a hitelkérdés és a kisipar technikai felkészültdégének előmozdítása mellett ez a leghathatósabb módja a kisipar felkarolásának,mondhatom megmentésének. Az óvadékkérdés az tudniillik,hogy ok nélkül óvadékokkal terheltetik meg az ipar s ezeknek az ajánlatoknak el nem fogadása esetén való visszautalása,ami most hónapokat igényel,nemkülönben a vállalati összegek gyors kiutalásának lehetővé tétele ugyancsak nem igényel módosítást a szabályzatban. Ezek mind adminisztratív intézkedések,amelyeket csak keresztül kell vinni és be kell tartani,hogy a sérelmek tömege megszűnjék. Nem tudom belátni tehát,hogy miért volna szükség a közszállitási szabályzat sokat hangoztatott módosítására,vagy uj szabályzat kiadására.Annakidején iparpolitikám szolgálatában megfelelt az általam kiadott szabályzat is. -Ami a kisiparnak az exportban való részvételét illeti,nem tudom, hogy az exportkérdést hosszúlejáratú ügynek tekintik-e,vagy olyannak,amely gyors intézkedést igényel. Előbbi esetben megengedem,hogy évek következetes nehéz munkájával a kisipari üzemek átalakításával és a kisipari vállalatoknak koncentrálásával képessé lehet tenni a magyar kisipart exportra is.Itt van pl.a bútoripar: ha kellően megszervezik és tökével ellátják,hogy a külföldi piacok igényeinek megfelelően,vagy minőségi árut - amely tehát a legmagasabb igényeknek is megfelel - vagy úgynevezett séries árut,tehát olcsó árut készítsen azonos kivitelben és nagy mennyiságben. v -Ha ennek megfelelő exportszervezet is áll rendelkezésre,amely az export hitelét is megoldja,nincs kizárva,hogy előbb-utóbb exportképes^lesz. Igaz,hogy pl.épen a bútoriparban itt vannak a nagy bútorgyárak és azok\sem képesek az exportigényekkel megbirkózni. De végre is a lehetetlenség birodalmába az sem tartozik,ha az exportot hosszúlejáratú kérdés gyanánt -.kezelik. -Egyes olyan speciális esetekben,amikor a kisipar iparművészeti x jellegű cikkeket termel,az export lehetőségei tényleg fennállanak.Sz azonban a kisiparnak csak kis hányadát érinti. Ennél is a hitelkérdés lép elsősorban előtérbe. Mindenekelőtt a hitelkérdést kell megoldani,mert a magyat kézműves iparnak az egyéni invenciója meg van hozzá,hogy szépet és jót termeljen. Általában a súlyos helyzetben lévő magyar kisipar megsegítésére mindent meg kell tenni.