Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-11-27 / 48 [1514]

Apponyi szava. W A népszövetség decemberi ülésszakát megelőző általános várakozás csendjét váratlanul megszakitotta Apponyi Albert gróf hatalmas szava. *z ősz magyar államférfi, akinek félelmetes ékesszólását, magvas okfejtését és döntő érvelését, a magyar ügy legádázabb ellenségei is. megtanulták, már tisztelni, most Berlinben, a birodalmi gyűlés üléstermében mondotta el illusztris hallgatóság előtt nézeteit a tartós béke alapjairól. Az előadást, az érkezett jelentések szerint, igen gyakran megszakitotta a közönség szűnni nem akaró viharos tetszésnyilvánitása. Ha volna igazság a földön, vagy annak legalább osak halvány látszata uralkodnék a világ népei fölött, akkor Apponyi Albert gróf most elhangzott szavait márványba vésve illesztenék a genfi népszövetség tanácskozótermének falaira, mindenek okulására és emlékeztetésére. - A győztesek - mondotta az ősz magyar államférfi - a diadal mámorában, miután ellentállásra már nem találtak, elvesztették az érzéket arra, hogy a lehetségest a lehetetlentől megkülönböztessék. - Ezért a versaillesi és a trianoni békeszerződések csak formailag szerződések, lényegükben diktátumok, amelyek helytelen és elfogult információkon, tudatlanságon és bosszuszomjon épültek fel. - Az állandó béke biztositáaának előfeltétele, hogy a meglevő igazságtalanságokat orvosolják és pedig minél előbb, mert a népek lelkében az évek múlásával mindig nagyobb és nagyobb lesz a keserűség és a harag. Százmillió ember követeli ezt a jóvátételt Európában. Ezeket állandó belső lázongásban tartjak a velük szemben elkövetett igazságtalanságok és támadások. Ezeknek hiába prédikáljuk a békét, ha folytonosan ujabb támadások érik őket. Egyesek elviselhetnek állandó bántalmazásokat, ha szentek vagy hitványak , de nincsen olyan nép, mely csupa szentekből állana és hitványak nemzete sem szabad, hogy legyen. Ezeket és sok más súlyos szavakat mondott még Apponyi, akit előadásának végén, az egész terem közönsége sokáig és lelkesen ünnepelt és ennek az ünneplésnek tanúja volt a berlini orosz és jugoszláv követ is, akik az előadást végighallgatták. Ez az ünneplés azonban nem csak Apponyi Albert gróf kétségkívül monumentális egyéniségének szólt, hanem annak az ügynek is, amelyet képvisel. Ezeknek a fejtegetéseknek általános jelentőségén kivül, kiváló súlya van azért, mert épen az a magyar államférfi mondotta, aki Parisban, a magyar nemzet nevében vezette a béketárgyalásokat és aki azóta is csaknem állandóan képviseli a magyar nemzet érdekeit Genfben, a népszövetség ülésein - most pedig maga is szükségesnek látja, hogy volt szövetségesünk fővárosában, hatalmas szavá

v

al nyilvánosan elitélje és megbélyegezze a Pá

r

is környékén létrejött békekötéseket és követelje azoknak halaszthatatlanul szükségessé vált revízióját. Senkisem zárkózhatik el ezeknek a szavaknak lesújtó hatása elől. Sem politikai, sem társadalmi nézet nem befolyásolhatja ezeknek a kijelentéseknek és megállapításoknak átütő erejét. Mindenki tisztában lehet azzal, hogy a határokon innen és azokon messze tul is, milyen messzireható általános jelentősége van ezeknek a szavaknak. Ezeknek nyomán az ország határain belül általános szoros összefogásra van szükség, a határokon tul pedig ennek az összefogásnak egységes állásfoglalásnak nyomán ingadozás és megoszlás fog bekövetkezni. Most, mikor Massaryk. a csehek agg köztársasági elnöke legutóbb, - egyik angol lapban megjelent kijelentése szerint, maga sem tartja a trianoni békeszerződést megváltoztathatatlannak és ezzel a kijelentésével tulaj donképen maga is a békerevizió álláspontjára helyezkednék, ha olyan különös fentartásokkal nem élne, melyekről később még majd le kell szoknia és ha nem támadná, még egyelőre, olyan szenvedélyesen a magyar ügy külföldi barátait, az ügy nem ismerésével, meggondolatlansággal ás ostobasággal vádolván őket, különösen nagy jelentőséget nyer Apponyi Albert gróf berlini fellépése, mely feleletnek tekinthető a cseh állásfoglalással szemben. /folyt, köv./