Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-11 / 50 [1514]

Életkor és az életerő. A hosszú élet titka

. Az életerő itt távolró sem jelenti azt a különleges erőt, mely ogyidőbon ugy szerepelt, mint az élet oka és magyarázata. Ha ma használja az orvos és a természetkutató ezt a szót, nem ak-r vele egyebet^ jelezni, mint az élő szervezet életfolyamatainak összességét. A külső környezet behatásaihoz való viszonylatában ugy is mondhatjuk, hogy az ellenálló képességét jelenti, Hogy ez :z életkorok szerint változik, azt körülbelül általános véleménynek mondhatjuk. Mindenki másként vélekedik valamely betegség várh.tó lefolyásáról, aszerint, ho

&

y a beteg milyen koru. Mert hiszen más a szervezet ollenállóképessége a csecsemőkorban, más a gyermekkorban, mamát más a kamaszkorban, majd az ifjúkorban s végül megint más a felnettkorban és hasonlóképen más az öregkorban. A köztudat szerint körülbelül a felnőttkoru szervezet ellenállóképessége a legnagyobb. Ezt a nézetet vallotta mindmáig az élettudomány is, mert eddig nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel pontos vizsgálatok alapján. Ma már tudjuk, hogy a köztudat ebben a tekintetben téves, mert a szervezetnek nem a meglett, felnőtt korban a legnagyobb az életereje, vagyis az ellenállóképessége. Az ellenállóképesség kérdésével foglalkozott Kirschner, a königsbergi egyetem orvosi karának sebész-tanára. Figyelmét erre a kérdésre az hivta fel, hogy a hashártyagyulladásban elhaltak arányszáma az életkor szerint nagy mértékben változik. Legnagyobb a halálozási szám a csecsemő és az öreg korban, legkisebb a kamaszkorban, a tizennegyedik éves kortól a tizenötödik korig. Kirschner a halálozási számokból 'grafikont szerkesztett, melyből világosan látható, hogy a szervezet ellenállóképessege a csecsemőkorban a legkisebb, onnan kezdve rohamosan emelkedik a kamaszkorig, azután lassan, fokozatosan hanyatlik egészen az öregkorig, illetőleg a halálig. Természetesen a hashártyagyulladással szemben mutatkozó ellenállás még nem lehet mértéke az egész életerőnek. Kirschner azonban az ismertetett példa alapján tovább folytatta a szervezet ellenállóképessó gé re vonatkozó vizsgálatait. Elgbb a szervezetnek a gyomorbetegségekkel szemben tanusitott ellenállását vizsgálta, majd a tüdőgyulladással szemben megnyilatkozó ellenállóképességét ás azután a ragályos betegséggel szemben mutatkozó szervezeti ellenállást. Minthogy az eredmények minden esetben elég jól megegyeztek azokkal az eredményekkel, melyekre hashártyagyulladásból eredő halálozások vezettek, valószínűnek látszott, hogy az a diagramm, amelyet a hashártyagyulladás halálozási statisztikáját szemlélteti az életkorok szo^ •rint, nem elszigetelt jelenséget rejteget, hanem általános érvényű biológiai törvény. Ezt az általános halálozási statisztika alapján készült diagramm minden tekintetben igazolta s igy bebizonyult, hogy a

z eltérő, más szóval a szervezet ellenállása, a környezet kártékony hatásaival szemben, legnagyobb a 10-15-ik életévben, erre a magaslatra a csecsemőkortól kezdve folyton növekedve jut el, viszont a későbbi életkorban á1la ndóan c sökken. Bebizonyosodván az életerő változásainak törvénye az életkorokkal az emberre nézve, kézenfekvő a gondolat, hogy hasonló törvényszerűségnek kell lennie az állat- és növényvilágban is, vagyis, hogy a-z életerő változásainak törvénye nemcsak az emberre, hanem minden élő-lényre is vonatkozik. Azonban amennyire valószínű is ez, éppen olyan nehéz a pontos bizonyítása, sőt egyelőre egészen lehetetlen, mert teljességgel hiányoznak a megfelelő statisztikai adqtok ugy az állatokra, mint még inkább a növényekre vonatkozólag, /folyt, köv,/