Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-18 / 51 [1514]

k munka veszedelmei. Hivatás és egészség. Hz'a kettő manapság bizony nem igen egyeztethető össze; minden foglalkozásnak meg van a maga egészségi hátránya, minden pálya többé-kevésbé megviseli az egyén egészségét* k cserepező munkás egészségeképp ugy veszélyben forog, mint a bányászé vagy a soffőré, a telefonkezelőé épp ugy, mint a korházi ápolónőé, k foglalkozásból eredő betegségeket általában három csoportba oszthatjuk: a balesetből ós mérgezésből^ a fertőzésből és kóros belső elváltozásból eredő, végül pedig az általános foglalkozási betegségek csoportjába. Sok minden játszik közre a foglalkozási betegségek keletkezésénél;, testi és lelki alkalmasság és teljesítőképesség, vérmérséklet, kor, nem és sok más. Ha az egyénnek nincs módjában foglalkozáshoz idomulnia, vagy nem választhat testi és lelki sajátosságainak megfelelő pályát," hivatása előbb-utóbb megtámadja egészségét, k pályaválasztásnál rendszerint szociális, társadalmi és családi szempontok irányadók; a testi és lelki hajlamot pedig legtöbbször figyelmen kivül hagyják. Sz nagy mértékben hozzájárul a foglalkozással járó betegségek elhatalmasodásához. Döntő jelentőségű még ebből a szempontból az illető életmódja, táplálkozása, moly előmozdítja vagy hátráltatja a betegség fellépését. k foglalkozással járó szervezeti bántalmak és betegségek a különféle foglalkozási ágaknak megfelelően, igen különbözők lehetnek. Ama hivatásoknál, melyek üzemanyagokkal, vegyszerekkel vannak kapcsolatban, leggyakoribbak az illető anyagokkal való mérgezések. Az iparban, technikában és a gazdasági életben számos ilyen hivatás akad. Mérgezések fordulhatnak elő ólom, higany, arzén, benzol stb. folytán. Súlyos egészségi bántalmakd-ti okozhat a röntgensugarakkal, radioaktiv anyagokkal és ibolyántúli sugarakkal kapcsolatos hivatás. 9agy szerbet játszik a betegségek keletkezésében a munkahely /gyár, hivatal, bánya, garázs, pályaudvar, nyomda stb./ k munka egyhangúsága sem igen kedvez a munkás egészségi állapotának. Fontos ebből a szempontból a munkaidő, a munka tempója és a szünotbeosztás. Szoros összefüggés áll fenn a munkában való túlerőltetés és a foglalkozási betegségek között. Általános testi tulerőltettséget tapasztalhatunk különösen fiatal egyéneknél, nőknél és idős embereknél. Vannak hivatások, melyek egy bizonyos szVv tulerőltetásével s az ebből eredő megbetegedéssel járnak. A szedők és ékszerészek rövidlátók, tanitók, tanárok és énekesek gégehurutosak, molnároknál és üvegfúvóknál foglalkozó alkalmazottaknál, irásmunkáv-il foglalkozó alkalmazottaknál vérkeringési zavarok jelentkeznek, pénzemberek, önálló kereskedők gyakran időelötti érolmt 08/zesedésben szenvednek, szabónek gye. icrfájdalmakről panaszkodnak, sok üléssel? járó foglalkozás pódig bélrenyheséget von maga után. Egyoldalú testtartás és íizdlm igénybevétel az izem- és csontrendszer elváltozásával jár /asztalesváll, pékláb, szabómell stb./ hegedűsöknél, sportembereknél, teherhordóknál izom- és ideggyulladást tap •• sztalh-tai, sokszor.pedig különböző görcsök /irőgörcsök/ és idegre*Jíszerbeli hiányok.kinozzák a dolgozó egyént. A

z illető idegrendszerének eredetileg kóros állapota ehhez nagymértékben hozzájárul, nemkülönben a lélektani tényezők egész sorozata: aggodalom, kedvetlenség, a aunka iránti közömbösság stb. Mindeme bánt' Írnak ellen elsősorban célszerű Qjmindé nüfcKkövetkezetesen megvalósított munkahygéniával, szocális óvórendszbályokkal, ...pálya váli sztási tanácsadással lehet a legjobban védekezni. Ésszerű határok közt űzött sport- és torna erősitik és foglalkozási betegségekkel szembon ellenállóvá teszik a szervezetet. A munka iránt való szeretet, a dolgozni tudás -öröme is hathatós ellensége minden hivatással járó bántalomnak.