Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-18 / 51 [1514]

AK.it mindemci szeret. Akit mindenki szeret,annak boldognak kellene lennie. Fenn,északon,a brit birodalomban él egy olyan ember,akit mindenki jobban szeret még a királynál is,akinek arcképe qtt látható minden családi képtárban,ott ékeskedik minden fehér leányágy felett. És ez az ember még sem boldog. Szép fiu,akiben sok a bonviváni vonás, s egy egész regiment festő és szobrász,fényképész,litográfus él meg belőle* A walesi herceg egy fiatal,modern,élő bálvány,akin mindig jól szabott ruha van,sőt aki mindig divatos,akár golfot játszik,akár banketten, vagy felavatáson vesz részt,akár páholyban ül,akár lovagol,vagy utazik, akár civilben, akár uniformisban,mint tengerész,huszár, tüzé-r, gyalogos, testőr, vagy más egyéb. Minden ok meg van rá,hogy ő legyen a legismertebb,a legszimpatikusabb fiatalember,nemcsak azért mert szép,mert fiatal és mert királyfi, hanem mivel mindenütt jelen van. Hadlyons egy uj éttermet készittetett,ő annak megnézte a konyhaját,ha Thomas Hardy meghalt,ő ott volt a Westminster Abbeyban és misét hallgatott,ha kiöntött a Themze,ő kisietett megnézni a fulladástól eltorzult arcokat,ha egy indián küldöttség érkezett Patagóniából, azt ő fogadta,ha a cambridgei kollégium jubilált,ő diszelnökséget vállalt és díszdoktorátust kapott,ha egy kórházat épitettek fel,abban az ő emléktábláját helyezték el,amit megint neki kellett lelepleznie,ha Scotland és Sngiand egymással rugbyt vivtak,akkor harminc herkulesi játékos az o kezét tördelte végig,ha Webster kapitány gyorsasági rekordot repült,neki kellett fogadására elébe repülnie és ha az államérdek ugy kivánta,hogy valaki az egyenlítő környékére utazzék nyár közepén,akkor az megint csak a walesi herceg lehetett. Sokezer kilóméternyi film öfcökiti meg az ő "mindenhova való megérkezését" és "mindenünnen való elindulását", a megfelelő kalap,zsebkendő ós zászlólobogtatás közbon. ' Ennyi teendő a szónak legszorosabb értelmében kimeriti a herceg életét. Rengeteg szereplése papiron, vásznon, celluloidon, bronzon, és márványban,mint kép,mint relief és mint szobor,végül mint elő ember annyiba népszerüsitették őt,mint Mussolinit,vagy talán még annál is jobban. A walesi Hercegről hiába ir naponta hosszú krónikákat minden angol ujság,hiába közli a fényképét, néha csak azért,hogy vitát provokáljon, a körül a kérdés körül,hogy a herceg szmókinghaiz szürke nadrágot vett fel és hogy ezt ő most mikép képzeli, hogy gondol t-e arra,hogy ezzel a cselekedetével egy egész szmoking-világfelfogást dönt majd romba? Pedig olyan egyszerű erre,valamint az ő nagy szomorúságára a felelet. Egy statisztikus egyszer kiszámitotta,hogy a walesi herceg naponta átlag tizenhét helyen jelenik meg,ahol beszédet mond,üdvözöl,elnököl,kezet fog,dicsér,biztat,sajnálkozik,felköszönt,emlékeztet és mindezek után iszik egy-egy pohár vizet .Naponta tizenhétszer indul el valahonnan és érke-r zik valahová,ahonnan megint elindult és megint megérkezik és indul és érkezik napestig fáradhatatlanul. Mielőtt azonban még hivatalosan beáll a walesi herceg reggele, már Íróasztalán f^kksznek szépen kidolgozva az összes beszédek,amelyeket ő aztán áttanulmányoz,hogy később elmondhassa. Aztán menetrendszerű pontossággal robotolja le a királyfiul cimmel járó kötelességeket.Estére már halálosan fáradt,de még egyszer átöltözik,hogy hivatalból egy-két órát töltsön a szülői körben.Akkor aztán lefeküdhetik. Leányok,asszonyok? Nem szabad,hogy érdekeljék őt.Naponta ezrével érkeznek számára a szerelmeslevelek ,de a tragikus sorsú férfinak csak egy bánatos mosollyal szabad elintéznie azokat,amelyeket titkárja megmutat neki,mig a többiek elolvasatlanul múlnak el a buckinghami palota papírkosarában, /Folyt.köv./