Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-31 / 53 [1514]

•A no uj leiektana. Jung, svájci pszichoanalitikus "Die Beziehungen len Ich und dem Bewustsein" cimü, nemrég megjelent könyvében rendkivdl érdekes felfogásban világit rá a női léleknek bizonyos, dualisztikus élettanára, o Könyvében azt irja, hogy a nőben az a fogaion, amit latinul "aniaan

nak hivunk, tehát a lélek, ismeretlen, mert az csak a férfiban található, A hőben csak férfilélek "animus" van, ami a pszichoanalízis egyik alapvető törvényének, az úgynevezett-kompenzáció elvének felel meg. p Eszerint a férfi tudatalatti világában mennél több nőies tuOjOWdonságot halmoz félj úgyhogy szinte azt lehetne mondani, hogy mennél férfiasabb a férfi, tudatalatti élete annál inkább tele van nőies tulajdonságokkal, ö néha ezek a tulajdonságok elő is törnek a férfi gondolkozásában, tetteiben, bizonyítékául annak, hogy mélyen visszaszorítva az illetőben egy második, nőies hajlandóságú egyéniség is él. így néz ki tehát a kompenzációnak,, vagyis a kiegészítésnek el\e, amelynek nagy szerepe van a pszichoanalitikai magyarázatokban, aszerint az elv szerint tudatos lelkiéletünket egy tudatalatti élet egésziti ki, mivel csakkgy tartható egyensúlyban mindennemű életfunkciónk. Ugyanezen elv alapján Jung professzor azt a már merészebb következtetést vonja le, hogy egy becsületes ember szükségképpen gonosz ösztönöket hord tudatalatti énjében és hogy a szélsőségig hajtva a dolgot, mennél becsületesebb, annál gonoszabbakat. A férfi - állitja fel egy további tótelét a svájci tudós a férfi, akinek igy a kompenzáció szerint női lelke van, vezető szerepet játszott az emberi nyelv megteremtésében is, melynek kifejezéseit, szavait a maga szükségleteihez képest alakitotta. Innét van, hogy azokban a felsőbbrendű nyelvekben, amelyekben a szavaknak nemeik is vannak, mind nőnemű a lélek neve /Psyche görögül, anim* latinul, ame franciául, seele németül/. Ennélfogva a női lélek nonsens, mivel a nőben csak férfilélek, aniaus rejlikj nem pedig anima. Es ezért volna létjogosult Jung szerint a középkori katholicizmus által felvetett hires kérdés: Habét mulier animam? / van-e a nőnek lelke?/ á nő egyéniségének kialakulásában tehát lélektani szempontból ugyanaz történik, mint a férfinál, de megfordítva. Nőiessége és a nőiességet kivánó társadalmi presszió folytán minden férfi-vonást visszaszoritadi magába a tudatalatti területre, ahol kialakul második, teljesen férfias énje, melynek hajlandóságait a rendes körülmények között elutasítja magától. De rendkivüli viszonyok.között néha előtört ez a második én és a megszokottól eltérő viselké^sre készteti a nőt. Ezen tudatalatti felszabadulás a férfiban - Jung professzor szerint - a nő egyéniségéhez illő dolgokban nyilatkozik meg: érzelmességben, szeszélyben, önuraloi.imal össze nem ferő excentricitásokban. Mikor a nőben szabadul fel az animus, akkor az elsősorban is a logikus okoskodás próbálgatásában nyilvánul meg. «z ilyen nő folyton vitatkozik és mindég az övé az utolsó szó. A férfi - mondja Jung - mindég tisztában van azzal, ,hogy mi az ő animájának tartalma, mig a nő nem mindég érti meg az ő anfmusát. A belátás e hiányát abban a körülményben kell keresni, hogy a férfilélek az anina, egy szintetikus egység, amig a női animus egy széteső karakté-< rü, inkább kollektiv arc. A férfi tudatos lénye erősen hajlik például a többnejüségre, tudatalatti világában tehát szigorúan monogám lesz és hü ahhoz a nőhöz, aki visszafojtott énjének a leginkább megfelel. Klasszikus példa erre Dante'Beatriceja, Petrarca Laurája és a költészet történetéből ismert több nőideál. nő ezzel szemben hosszú századok presszió*a folytán is arra van kényszerítve, hogy tudatos életében egyetlen férfihoz kösse sorsát. Tudatalatti világában tehát a sokférjüségre hajlik, minek következménye /folvt. köv./