Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-24 / 52 [1514]

/A kívánatos ember folyt— Ez a gondolkodás csodásan teremtő erő. Minden egyént nagyobb erőfeszítésre sarkal és a társadalmat igazán értékes munkásokhoz juttatja.Azt jól tudom,hogy ez a munka nem pillanatok hatása alatt gyúrja át az embereket. Ide idő kell. De olyan idő,amely valóban előkészület a szebb és jobb jövő számára. Azt is mondhatnám,hogy ez az idő az értékturmelés ideje. Nemzeti értékek,olyan egyéneké,aki kifejtik lelkük javát a munka megfeszülésében és gyümölcsöztetik szellemi és testi erejüket nemzetük javára. Ezeket az egész férfiakat azután pedig keresni fogják,mert munkájuk révén - kivánatos emberek. t Az uj iparosnemzedék. Irta: B

arabás G-yula. A legnagyobb nemzeti problémák egyike ma kétségkivül a magyar kisiparosság megsegitése és előrehaladásának céltudatos előkészítése,mellyel az állam jóléte,gazdasága,egészsége szorosan és szervesen függ össze. Ki nem értékelné a magyar kézmüvesrend,a honi ipar szorgos képviselőinek értékes munkáját,elhelyezkedését,ha nem maga az állam. Fel kell emelni e jobb sorsa érdemes,értékes társadalmat eddigi elzárkozottságából,tespedéséből,utat kell mutatni neki a fejlődés felé; talpra kell állitani szociális téren is az iparost annak,aki lábra akarja állítani a nemzetet. Ehhez igenis szükség van a magyar kézműiparos társadalom megújulására. Rendkívül fontosságú probléma lett ezáltal az iparos nemzedék kérdése. Uj alapokra kívánják fektetni a kisiparos nemzedék nevelését, szakképzettségének kitérjesztését,melytői függ a kisiparosság jövőjének, önállóságának,öntudatának,rátermedtségének s talán nem utolsó sorban - társadalmi helyzetének biztos megteremtése. Az elkövetkezendő időkben az iparostanoncot sem dajkái,3em mindenesi minőségben kell majd foglalkoztatni , hanem minden eszközzel módot kell nyújtani néki arra,hogy életpályájára szellemileg és gyakorlatilag tökéletesen elkészülhessen. Az ügyes és szakképzett iparosmustert pedig - akinek szakmabeli tudása széles mederben mozog,tágult látóköre jólesően párosul emelkedett műveltségével -mindenütt szivesen látják.Ezáltal a község,megye esetleg az ország rudjánál is megtanulhatják tudásuknál, műveltségüknél, számarányuknál fogva a'z őket nóltán megillető helyeket. Nem állhat meg többé az a vád: "Ha nem tanulsz,inasnak adlak?"Epcn ellenkezőleg.Tanittassuk,képezzük minden erőnkkel gyermekeinket a termelő ipari pályákra,mely kellő elhivatottáág,komoly előkészület mellett biztos megélhetést,az átlagon való felülemelkedést,sőt még a sokat emlegetett függetlenség megőrzését is nyújthatja, Nem kell mindenkinek fixfizetésóprt dolgozó hivatalnokpályákra özönleni. Jól kereső,jó körülmények között élő,gerinces adófizető polgárok kellenek,hogy a mély vizén valahogy és valamikor átvergődhessünk. Vissza a kalapácshoz! Vissza,de nem azért ám,hogy ezx a visszatérés a fejlődés elől való merev elzárkózás uralmát jelentse. Vissza a kaptafához,de minél «job tudással.minél gazdagabb kultúrával és szakismerettel,mely hátat fordit a rég multak,kietlen sivár elmaradottságának és analfabétizmusának.Tudást,életerőt kell vinni a műhelyek zajos forgatagába, az üllő és kalapács, valamint a malomszijak csattogó , muzsikáló zené .lébe, mely akkor büszkén fogja hirdetni a hazai i^ar győzelmét és a tisztes ipar isteni áldását - az idegen felett. Mert a tudás világit,mint a reflektor lencséje.melynek fényénél biztos talajra talál majd a magyar kézműiparosság és ez lesz újjászületésének temérdek erőforrása és haladásának megdönthetetlen fegyvere-