Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-24 / 52 [1514]

/ 1919. II. folyt./ Kszekció - Én nem láttam., iía megnyúztok, sem tudgm. Kiss-Ihász Jánost vallatták az oláh katonák,ott az ajtó előtt. Iklódy Gáspár kiment hozzájuk. - Hol a fiad?! - förmedtek rá. - Nem tudom. Nincs itthon. - No,majd előkerítjük! Felforgatták az egész házat. Benéztek a kéménylyukba. Felhasogatták a díványokat,betörték a szekrények ajtaját.Ami megtetszett nekik, zsebredugták. - Hát te hogy kerültél ide az ajtóba? - kérdezte Iklódy a gazdától,amíg a "hősök" a bútorokkal vitézkedtek. - Instállom a tekintetes urat. Itt strázsáltam,mióta megjött a tekintetes úrfi... A bocskorosok tovább fosztogattakS azóta itt is vannak. Hol száz,hol kétszáz' ; elpusztítanak s mindent. ...»<> -Irt Ákosl "ontott be a szobába a felesége. Iklódy Gáspár azt hitte,még mindig álmodozik.annyit gondolkozott,annyira elkeseredett az imént,hogy most nem tudott hinni a szeméhek. - Itt van! Olvasd , Brassóból küldte. Ott van az egész székelyhadosztály.Megadták magukat... Csakhogy él a lelkem - örvendezett a boldogságtól mámoros anya, , Az eresz alatt gondtalanul csicseregtek a fecskék. A faragványos duc párkányán két szerelmes galamb csókolózott. Fürödtek a meleg tavaszi napsugárban. Az Iklódy-tanya udvarán pedig oláh bakák gyakorlatoztak.lépni tanultak... -Nézd - szólalt meg az asszony,- azon a fekete tiszten Ákos Zubbonya van. Persze, a szobájába tolakodott, -Az őrmester hetek óta az én lovaglónadrágomban uraskodik. Ha tisztje ilyen, lehet különb a katonája!Megvetően legyintett a kezével.Ismét a gyerekre fordították a szót.Nem fogytak ki a mondanivalóból„Az örvendetes hír villámgyorsan terjedt el a cselédek között, -Hála Istennek! - mondták az egyszerű emberek.- Szegény jó tekintetes asszonyunk nem hiába imádkozott. •Titokban benéztek a konyhába és a jó asszonyok együtt sirtak a tekintetes átzonnyal... Iklódy Gáspár uj erőre kapott. -Él a fiam i - ujongctt a lelke.Nem törődött vele, akármit • csinálnak a gazdaságában az oláhok.,Eltűrt mindent. -lesz ez még másképen is'pvigasztaita a feleségét. Naphosszat ültek az ambituson.Eézték az udvaron nyüzsgő sok idegent. Nem beszéltek, így szokták meg egy életen keresztül.Hisz úgyis egy volt minden gondolatuk,. Nagysokára felsóhajtott az asszony: -Ákos!' , . . ura csak rábólintott és megsimogatta az öreg komondor fejét. Másnap bement Tamásiba.Crogeste vetette haza. -Reggel utazom Brassóba - mondta a feleségének. -Van útleveled"

1 - örvendezett az asszony s szeméből kicsordult a könny. -Nincs.Csak személyazonossági igazolvány kell.Azért voltam bent a faluban. Hajnalban utrakela.Háromnapos hányodás után ott állt a 'brassói fehér kaszárnya előtt. Százakra menő tömeg várakozött,hogy ötösével és tízesével bemehessen a fogolytáborba és megölelhesse szeretteit. Az őrök szitkozódva lökdöstek vissza- a rimánkodókat. Ákos épen a segélyhelyen volt a Szépen gyógyuló karját kötözgette.AZ ablakból nézte a látogatókat- /Folytr : köv./