Hetikiadás, 1928. augusztus-december
1928-12-24 / 52 [1514]
Picike tüzek . Irta :• Raffáy Sándor ev. püspök. Megjött a karácsony. Széles e világon ma mindenütt apro gyertyácskák gyulladnak ki a törzséről levágott fenyőágon s bol- s dogabb világok titkaiba világítanak be. ^z apró gyertyácskák fénye mosolyt fakaszt a gyermekarcokon, örömet kelt a szülők szivében, boldoggá teszi a hideg tél karjaiban fáradtan pihenő földnek népe it. Ezek az apró gyertyácskák az emberek szivében is picike tüzeket gyújtanak. Picike tüzeket, amelyek, ha el nem aludnának, . mosolygóbb volna ez alföldi élet, örömben gazdagabb a sziv, melegebb az egymással való érintkezés, kedvesebb a szó, őszintébb a szeretet. Ezeket az ag>ró gyertyácskákat, melyekből az arcokon és a szivekben egyaránt picike tüzek támadnak, a világ Megváltójának lelke gyújtotta fel . Iü ert a tüz lélek és a lélek tüz. Az első pünkösd ennek a bizonysága, mikor világító és perzselő tüz ragyogásával szállt alá az egekből a lélek. És a gyarló emberből kiégette a hitetlenséget, a félelmet,^ a gyarlóságokat s hitre, bátorságra, • tisztaságra, világhódító nagy akarásokra tüzelte fel a szivét. Ilyen tüzekre van ma nekünk is szükségünk. Nemcsak a trianoni szűkös határok közt, hanem mindenütt, ahol magyar dal csendül, magyar sziv dobog, magyar szó szárnyain száll égbe az imádság. Picike tüzek, melyek a törzséről levágott agakon is fényt, világosságot, biztatást és erőt sugároznak. Picike tüzek, melyek egymásnak intenek szeretetet, jóságot. Picike tüzek, melyek fényénél uj jövendők tárulnak föl előttünk. Azok a parányi gyertyácskák a világ megváltásának szentséges titkára világítottak rá. *z első karácsony sötét éjjelének fénybeborulása öröme lett az egész világnak, mert akkor született a lelkek megtartója. Ezek a magyar szivekben felgyúlt picike tüzek is megtartóról beszélnek. Lobogásuk hangtalan igehirdetés. Fényük boldogabb jövendők mosolygása. Lángolásuk erő és reménység forrása Ezeknek a picike tüzeknek, mint az Ur trónja körül álló arkangyaloknak, külöh nevük van. A hívőnek ismernie kell ez angyalok nevét. Az első neve: Szeretet. Minden megváltásnak, minden boldogságnak és minden üdvösségnek örök kútforrása. Édes Magyarom, e lángocska fényénél ismerd meg az élet örömeinek biztos kútfejét, melyből dúsan buzog és bőven árad emberi szivekből emberi szivek-" be a boldogság és a fentartó remény. De fény sugárzik belőle a ha-* zára is. Hadd lobogjanak hát e nagy magyar éjben mindenütt, ahol magyar sziv és magyar lélek él. hadd lobogjanak ezek a pcike tüzek! Hadd égjen és hadd lobogjon ragyogón, fényesen az a tüz is, melynek neve: magyar- öntudat. E láng lobogása hanyatl°ban van. Idegen szellem, idegen érzések kezdenek uralomra jutni a magyar szivekben. Mint mikor a hatalmas cserfába pusztító féreg fészkeli be magát. Nyomában a pusztulás és a halál. Édes Magyarom, gyújtsd vj lángra nemzeti öntudatod hamvadó tüzét! Ennek fénye világit rá hazánk és nemzetünk igazi megtartójára, aki uj jövendők kivívásának erejét olthatja beléd. Mert nemzeti ön tud a tjeikül nincs nemzeti élet, nemzeti élet nélkül pedig nincs nemzeti lét.
