Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-31 / 53 [1514]

1928. december 31. Közgazdasági reviziót Kszekrió y oldal Irta: Reischl Richárd, országgy. képviselői iöLg három év előtt gazdasági bajaink csak, mint efemer jelenségek mutatkoztak, amelyek orvoslását a szanálás sikeres eredményétől várták és legfeljebb az előrelátó - kevésbé pptimista politikusok adtunk kifejezést a beigért javulás feletti kétkedésünknek,addig ma már általánosság vált a tapasztalat, hogy közgazdasági életünk napról-napra szomorúbbá lesz és maga a kormányzat siet már a gyógyszerek megkeresésére, amelyekkel a beteg gazdasági életen segiteni lehetne. Kiviteli mérlegünk passzivitásának állandó emelkedése, dacára a magas védővámok által erősen dumpingolt nagyiparnak, ma már ijesztő mértékben jelentkezik, amennyiben kSzel jár a 400 millió pengőhöz. Ilit jelent ez? Nem egyebet, mint apadását nemzeti vagyonnak ugyanilyen összeggel, amelyhoz a jóvátétel ós külföldi kölcsöneink kamatai nem kisebb mértékben járulnak hozzá a nemzeti elszegényedéshez. Mezőgazdáink állandó panasszal vannak tele, még a többtermelési láz is alábbhagyott, mert a produktumok értékesítése mind több és több gondot okoz. A többtermelési jelszó, amelyet minden közgazdasági faktor és az egész sajtó végig lavagolt, majd a legkülönbözőbb módon nyilvánult állami támogatás után itt állunk gabonánkkal, állatainkkal és borunkkal és igen'gyéren jelentkeznek a fogyasztók, hogy azt jó valutára váltsák át. Áz emberek beteges idegességben ide-oda kapkodnak, a gazdák a kereskedőket, ?. kereskedők a gazdákat vádolják és a felelősséget egymásra próbálják tologatni ahelyett, hogy az OMGE és az OMKE barátságosan összeülve az ország érdekében,a helyzet megvitatása után a szükséges sürgős tennivalókat elhatároznák. Kern kell messzire elmennünk sem térben, segi időben, hogy a baj kutforrását megtaláljuk, maga a békeszerződés adta meg az első tőrdöfést a katasztrófához, midőn ugy állapitotta meg a Csonkaország határait,hogy elvesztettük ipari nyersanyag termőhelyeinket, megfosztottak bennünket egyetlen tengeri kikötőnktől és elzárták természetes fogyasztó piacainkat. A régi monarchia ideális gazdasági egységének nagy értékét csak most Játjuk, mert az volt az alapja Nagymagyarország felvirágozásának a középeurópai vámunió megteremtésének időpontjától kezdve. Ip.ri fejlődésünk ezen szakával is meg lehettünk elégéivé, mert bár é téren nem tudtunk a szomszédos osztrák államokkal versenyezni, mégis az ország agrikultur jellege mellett ez nem járt veszedelemmel az országra, mert ezzel szemben a magas fejlettségű iparral rendelkező szomszédaink a magyar föld terményeit minden időben megvásárolták tőlünk. Az ország megcsonkításával előállott helyzet, amely egy minden oldalról ellenségek által körülvett intercontinontális kis államra zsugorított bennünket össze, egyben reánk zuditotta az utódállamok minden ördögi eszközét, még a vámszerződések megkötésénél is igyekezett bennünket kiuzsorázni, amelyhez hozzájárult a bizonytalan jövőt kisérő könnyelmű életmód, a takarékosság megszűnte, az egyszerűség kigunyolása, a teljesen felesleges élelmi és ruházati cikkekben való fényűzés. A békerevizió gondol'".tát csak örömmel kell minden magyar embernek támogatni, különösen akkor, midőn még gondolnunk sem lehet arra, hogy határainkat fegyverrel szerezhessük vissza és egyetlen módja reményeink esetleges megvalósításának, hogy az egész világ figyelmét felhivjuk a velünk elkövetett rettenetes igazságtalanságra, hogy talán ily módon sikerülond a velünk szemben kialakult ellenséges érzület megváltoztatása, de addig is,' mig ez bekövjtkezhetik, nem szabad összetett kézzel néznünk, hogyan szegényedünk napról-napra, mint mennek tönkre az egzisztenciák és min% marad el ezáltal a nemzeti vagyon* Mit tehetünk tehát, vagyis mi volna a legsürgősebb tennivaló, hogy a mai állapotokon némileg is segitsünk./Folyt.köv./