Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-31 / 53 [1514]

Év utolján és oIonján. Irt?.: Láng Jánoa.-országgy .kép viselő. Szinte örül az ember, hogy egy év újból elszállt r. fejünk fölött. Nem volt különösebb nemzeti nagy csapásokkal teli, de különösebb örömök nél­kül iá szűkölködött.- Vegetáltunk, szántottunk, vetettünk, hogy már61 7 holnap­ra élni tudjunk. Gazdasági életünk tong-lcng, erkölcsi berendezésünk észrevét­lenül süllyed 3 lejtőn. Örülünk, hogy nemzeti létünk, társadalmi életünk- ezt­az évet is átlábalta. Azok az alkotások, melyeket az elmúlt év szült,csak fér­fi korukban termik meg a gyümölcsöket, akár a kulturális, akár a mélyen szántó és sok embcrszoretettel alkotott szociális törvényi intézkedésekre gondolok. Mindent-mindent törvényi uton rendszabályozunk, mintha öntudatos nemzeti érzés­től áthatott és acélos akaratú társadalom nem is volna. Bedig a törvény nem húzható egy kaptafára mindenütt. Hellyel-közzel a rideg paragnfus . többet árt, mint használ és oly kevesen vannak, akik a paragrafusok helyett csak a törvény intencióját és szellemét vizsgálják és alkalmazzák. Az öntudatos nem­zeti érzés és szellem azonban mindenütt fején találja a szöget, mert mindig a czé-lr-!.vezetőt, a helyeset, a jót alkalmazza.­.Alig van törvény, melynek ellenzői ne volnának. Minden törvény ós rendelet ellen halomszámra gyártják a memgrandumokat. Egyiknek oz, a másiknak az fáj a törvény intézkedésében; ezért, vagy azért nem tartja végrehajtható­nak. Nemzeti érzésben azonban egyek vagyuük és öntudatosak. Egyöntetűen megállapítjuk, hogy a nagy nemzeti társadalomnak egy­be kell forrnia, hogy jobblétünket biztositsuk, de hiányzik a törhetetlen, acélos akarat a nemzeti érzés és érdekek szolgálatában, ^{i ne helyeselné, hogy a munkáskezet foglalkoztatni kell, mert különben nyugtalankodik, fellázad 3 ott fis ugy tör ki az elégedetlenség, ahol és ahogyan csak ártalmára van a közjónak. Mindenki helyesli a gondolatot, de a kényelem és nemtörődömség elnyomja, elhomályosítja bennünk az akaratot. Hóna­pok óta egyebet se látunk és hallunk, mint hogy a banán, a füge, a cseh textil­áru, a cseh üveg, a francia párfőm, a selyem, a csipke fogyasztásával nemcsak magyar munkáskezektől vonüuk el a kereset lehetőségét, hanem egyenesen az el­lenséget hizlaljuk, pedig kis lemondással óriásit lendíthetnénk a hazai ter­melésen és mégse világosodik meg a mi akaratos öntudatunk. Az ész belátja,az öntudat is ágaskodik, de az akarat gyenge.- Fehérneműnket a csehektől, tehát a legádázabb és legszívósabb ellenségtől vesszük. Itthon meg 88 ezer háziipari munkáskéz tétlenül várja a megrendelést. Mi lest itt, ha ez az ipar lassan­lassan lemond a termelésről és a parancsoló önvédelem esetén az ellenség kö­rülgyűrűz bennünket? Ki fog fehérneműt szállitani a hazát védőknek? Talán az ellenség? Mert a mieink lassan-lassan beszüntetik üzemeiket, pártolás hiján. A banánról, a narancsról le kell majd mondani. Akkor jó lesz a kecskeméti alma; de akinek a selyem alsóról kell majd lemondani, mivel pótolja az? Egy példa a sok közül. Itt a törvény nem tud segiteni. A kormánynak bizonyos okokból szo­rult helyzetében - muszáj a kereskedelmi szerződésekben engedményeket tenni, viszont a felelősség a társadalomra hárul, ^ely pedig egyhangúan és bizonyos ön érzettel mutat rá a bajra. Fején találja a szöget - de az akura + bizony gyen­ge , nem tud lemondani.­Mondom, ez csak egyetlen példa a sok közül. Vagy mit mondjak a francia parfőmről? Szédül az ember, ha a Váczi utcáOfr végig megy. Francia párfőm kavarog a levegőben, mellyel sok asszony és ami meg szédületesebb - férfiak talán a belső rothadást palástolják vele. Itthon meg kenyértelenül állnak azok, akik ugyanolyan, vagy jobb illatot tudnának késziteni. De sok volna a példákat elősorolni. A nyirsógi burgonya itthon rothad-, a zöldséget a jószággal etetik meg gazdáink kereslet hiján: de a lengyel krumpli, a hollandi zöldség vagon­számra árasztja el a piacot. Ki fog termelni azok után? És hány magyar £• L,/ma­rad tétlenül, mert nem foglalkoztatjuk. /Folyt.köv./

Next

/
Thumbnails
Contents