Hetikiadás, 1928. január-július

1928-06-05 / 23 [1513]

Az utolsó" 48-as honvéd. Lobó István 48-as közhonvéd mult hét péntekjén 96 éves korában meghalt. A budapesti Honvédmenháznak Lebő halála- - után nincs többé dohányszínű.-atillás lakója és vele eltűnik P. 48/49-es nagy idők utolsó tanuja. Alig tizenhat éves korában fogott fegyvert, abban a nagy, mindeneket elszéditő mámorban, amikor kiviritott a szabadság rózsája, tavaszi szél lengette a ne. .zetiszinü zászlókat és a Kárpátoktól az Adriáig zengett a dal: Kossuth Lajos azt üzente.... Vitéz Lebő István akkor elindult a becsület mezejére,^ahova becsületes szive és magyar érzése Vitte; viharos harcokban állta meg helyét, amit a fejere kapott szörnyű forradásos sebe is bizonyit. A történelem homokóráján azóta nyolc évtized pergett le. Lebó István, aki azokban a nagyidőkben a magyar szabadságért küz-_ dött, sok mindent átélt és sok mindent megért* ' . Megérte azt ighegy a fehér egyházai harcban, ahol maga is' küzdött és a kozákok dárdájától súlyos sebet kapott oltünt Petőfi Sándor, a lánglelkü költő. Megérte azt is, hogy a világháború után épen Franciaország szolgáltatta ki Magyarországot szabad prédául ellenségeinek^ holott épen a 48-as párisi forradalom kitörése isp irálta Petőfit március 15.-én. Pedig Lebd István, aki vitézül küzdött a magyar szabadságért és életének alkonyát magányos tűnődésben a budapesti Hnnvédmenházban töltötte el, mint neve is mutatja, maga is francia származású volt és bizonyára azoknak a francia telepeseknek a leszármazottja, akiket Mária Terézia uralkodása idején Mercy tábornagy telepitett le Magyarofszágon a török hődoltsotg alatt kipusztult bánáti területeken, ahol falvaik most is virágoznak. "Vitéz Lebő István most visszadta lelkét a Teremtőjének^ és majd a másvilágon szörnyű beszámolót mondhat a világ fordulásáról a 48--as nagy idők többi hőseinek és vértanúinak. Elmondhatja, hogy a szabadság és dicsőség nemzete letiporta és kiszolgáltatta Magyarországot alansonyrendü ellenségeinek, bár ezer éves. történ elmünk minden' lap ját a szabadságért ontott vér és köny áztatja. ^Es odafent a csillagok felett mindenki tudja, hogy a magyar történelem századokon át nem volt más, mint a sz»yadságharook sorozata, csak idelent ez a porban és sárban asusző nemzedék nem akarja tudni ezt, hanem ebek hamincadjára veti az ezeCéves dicsőséges mul tu magyar nemzetet. Vitéz Lebo István most vérző szivvel térhet meg őseihez. Mint a nemzet nagy halottját, a nagy idők utolsó tanuját, a^48-as szabadságharc utolsó katonáját a ÍJerazeti Múzeum diszcsarn-okában ravatalozták fel, ahonnan kedden, június 5.-én, fényes katonai pompával temették el. A temetésen óriási közönség jelenlétében & megcsonkított Magyarország honvédsége kirendelt osztagainak tisztelgéssé, fegyverropogás és ágyuk dörgé'se közben bocsátották sírba, a neve után itelve bizonyára francia származású utolsó 48-as vit^z koporsóját, aki ifjü korában harcolt a magyar szabadságért, késő aggkorában közbecsülésben részesült és akit, a nemzet hü fiát megillető osztatlan részvét kisért el utolsó utján.