Hetikiadás, 1928. január-július

1928-06-05 / 23 [1513]

Mindennek a háború az cka. ^ eredeti tárcája. 1914 augusztusa. Cséplés áll a határban,dohog a gép, zizeg a szalma,a pelyva szálldos és pereg a súlyos,fiatal forró buzaszem. 1914 augusztusa. Cséplés áll a galiciai határokon, kattog a gépfegyver,zizeg a srapnell,freccsen a vér és hull a sok fiatal, forró magyar élet. Taracköz csendes kis falu a máramarosi hegyek között, ahol később érik a gabona,de ahová már el-elhallatszik az ágyuszó. Később érik,de a csópléssel jó lesz sietni,mert ki tudja,holnap mire virradunk. % Vadász István is hát cséplésbe fog.Dehát cs.k nem ugy, mint tavaly. A termés nem rosszabb, mint a mult esztendei, csak az ágyuk igen szólnak körülöttünk,sietni kell,mert kitudja holnap... Vadász István el is számitotta magát. A keservit ezeknek a muszka foglyoknak, be lagymatagén értik a dolgot. Csak legalább magyar nótára foghatná őket az ember, annak a tempójára mindjárt gyorsabban menne. Igy lett. hegy hozzáfogtak hétfőn, s szerdán délután még mindig nincs ké- , szén a gép .... Ez biza baj. Az asszony is rögtön látja,ahogy kera délután beteszi maga megett a kiskaput az ember. -Tán készen vannak,hogy ilyen korán ...? Vadász István csak meglengeti a fejét.Nem szól,csak tesz vesz a belső szobában,ott éri őt az asszony. -Egy öltő tisztát a tarisznyába Eszter.- S ahogy a felesége kérdőleg rénéz hozzáteszi: - Lejárt az idő.Hajnalban indulok. x í Vadász István hát bevonult katonának. Itthon hagyta a fiatal feleségét,s kicsifiát. S alig pár hétre jön a hir: Vadász István az oroszok fogságába esett valahol Gribow alatt. Hónapok telnek el,mig a fogolytól megjő az első levél és feltiszütilliat az asszony arca: él,ha messze fogságban is,de él. Egy év múlva a levelek kezdenek elmaradózni,azután elszánnék egészen. S rá nemsokara érkezik a hir is: Vadász István a krimiai barakkokban tifuszlázba esett és meghalt. Eszter gyászruhát ölt,naphosszat sir: mi lesz vele, ai l„sz a gyermekkel, aki apa nélkül maradt? Múlnak az idők. Bizony azóta már masodszer is learattak, a cséplésre most Vadász György,a kisebbik-ura vigyáz s miker aztán már minden élet bé vagyon takaritva,egy este csak elejébe áll Vadász György a sógorasszonyának; -Biza, Eszti, ez a gyermek is igy nő fel ^ipa nélkül. -Hát igy - mondja az asszony. -Eddig is ugy néztem,mintha tulajdon enyém lenne.Ö is hozzámszokott. \ az asszony lehajtja & fejét,merthogy ugy igaz ez- , mind. Hat hét múlva meg van az esküvő. Hogy apja legyen az apátlan árvának. Az uj házaspár boldog: múlnak az évek,már négy gyermek játszadozik a Vadaszék portáján. JJ y 192b májusában vagyunk. A személyvonat nagyokat szuszszanvéc"döcög Királyházáról Taracköz felé. Egyik szakaszban emberek beszélgetnek, között ük rongyosruháju,napégette utasember. Sokáig nem szól belé,aztán egyszer csak a nagyháburura terelődik a szó, s nem állja meg. Tizenhárom^ esztendeje,hogy orosz fogságba jutott, azóta a félvilágot bejárta. Krimböl Japánba,onnan Indiába, s most Délázsián keresztül haza. /Folyt.köv./ \