Hetikiadás, 1928. január-július
1928-07-31 / 31 [1513]
Az idők sodrában. Ezeréves dicsőséges történelmünk könnyel és vérrel áztatott lapjainak bizonysága szerint a ma s yar'nemzet történeti hivatása az volt, hogy őrt álljon a Balkán kapujában és megvédelmezze a nyugati műveltség áldásait élvező európai népeket a keletről fenyegető állandó veszedelem• A feladat nagy és nehéz volt, de annál háládatlanabb, Amig mi véreztünk, amig mi szenvedtünk, addig a nyugati népek gazdagodtak és hatalmasodtak és ha belső viszálykodáaaik megengedték, felénk is vetettek néha egy pillantást. De ahelyett, hogy hálájuknak vagy elismerésüknek próbáltak volna kifejezést adni, az első gondolatuk mindig az volt, miképen lehetne megszerezniük ás bekebelezniük a magyar földet. Dehát ez nehéz feladatnak bizonyult. Most legutoljára a világháborúban is tulaj donképen régi történelmi hivatásának megfelelve szállt sikra a magyar nemzet, ősi szokása szerint, becsületesen és hiven. A balkáni gyújtogatás ás az ezt támogató orosz keleti nagyhatalom kettős veszedelme robbantotta ki az európai-népek közti feszültséget. A Balkán kapujában őrtálló magyarság a kényszerítő helyzetnek engedve, minden különösebb haszonlesései cél nélkül teljesítette most is történelmi hivatását és szállt a végzetes harcba. Az európai . müveit* népek most már kezdik belátni, hogy milyen elvakultak voltak, cukor egymás ellen fenekedve, végül is a dicsőséges hivatását becsületesen telj esi tő magyar népet tették meg a háború bűnbakjául és rászabadították alacsonyabbfendü ősi ellenségeit, ebek harmincadjára vetve az ezeréves történelmi és földrajzi egységet alkotó erős és szép Magyarországot. Az emberek háládatlanságának azonban nincsen határa és semmivel sem különbek ennél a magukat müveiteknek valló népek sem, ; Nem elég az, hogy«.sok évszázad óta belőlünk élősködő, volt^ szövetségesünknek, Ausztriának is odavetették koncul Nyugatmagyarországot, most másik volt nagy szövetségesünket, Németországot akarják kijátszani ellenünk. A legutóbbi bécsi dalosünnepen résztvevő német dalosok vezetője kijelentette, hogy nemcsak a most kicsinyre nyomoritott Ausztria hatmillió németje, hanem a mögötte álló hatalmas Németország hatvanmillió németje védelaazi meg ellenünk a tőlünk elszakitott Kyugatmae,yarországot, . . amit soha sem adnak vissza Magyarországnak. Valóban méltóan csatlakozik ez a kijelentés, amit maga a német birodalmi gyűlés elnöke tartott szükségesnek megtenni, az éppen egy év előtt #uliua közepén lezajlott három napos bécsi véres kommunista puccsnak a hangjához. Azok a kommunisták sem akartak mást, mint most ezek a német dalosok. Kezükbe akarják keriténi a gyámoltalan osztrák köztársaság'önrendelkezési jogát és véglegesen éket akarnak verni a nyugatmagyar^O-fszági területek és az anyaország közé. A tavalyi júliusi kommunista •' p r-:tkányforradalom éppen a vörösök ellen védekező ágfalvai korcsmáros íiftr ; nak felmentése miatt tört ki, most pedig az idén júliusban már Kun Belát mentik fel a bécsi esküdtek, vagy legalább is felmentéssel határos enyhe büntetésben részesitik, az osztrák hatóságok pedig vissza szöktetik Oroszországba, miközben egész Németországból 200.000 német dalos elsődül össze ürügyet keresve arra, hogy" tüntetést rendezzenek az elszakitott Nyugatmagyaro rszág sorsának megpecséte lésére. A magyar nemzetnek semmi köze sincs ahhoz, hogy Ausztria miképen rendelkezik sorsa felől. Elég szánalmas látvány az, hogy miként tesz nyilvánosan vallomást, egy nemrégen még oly hatalmasnak israert- állam arról, hogy csak az uralkodócsalád tartotta benne a lelket, mert ennek megszűnésével megszűnik Ausztria is, mert saját maga beisneis^, hogy sem állami hivatást, sem történelmi rendeltetést nem ismer, sem--ereje, sem akarata nincs önálló nemzeti létezésének és fennállásának biztosítására. A nemrégiben még olyan hataLmas állam székhelye, a világvárosnak elismert ősrégi Bécs, aelyet erőszakosan magyar vérrel és pénzzel tápláltak évszázadokon keresztül, most siet meghunyászkodva hódolni a még fiatal Berlin előtt, melynek annyira felette állott valaha.
