Hetikiadás, 1928. január-július
1928-06-19 / 25 [1513]
' A jövő váró sa i A drezdai technikai kiállításon kát igen érdekes építészeti alkotás hirta fel a közfigyelmet sajátmagára és ezzel kapcsolatban arra a kérdésre 1 mikép fog alakulni a jövendő metropolisának képe, ha majd mindenben megfelelni kivan a modern ember életkörülményeinek. Az egyik építmény egy hat emeletes, harminc méter magas, huszonnégy méteres átmérőjű gömbház, amely mindössze egy száz négyzetméter vastagságú oszlopmnyugszik, s amely mindenesetre sokkal inkább a kuriozitás benyomását teszi a szemlélőre, semmint a komoly gy.korlati célszerűségét. Pedig a gondolat szerzőjét, Birkenholz müncheni professzort komoly törekvés vezette ennek az építészeti kuriozitásnak a megteremtésében. Sgy súlyos nagyvárosi problémát akar ezzel közelebb segíteni a megoldáshoz, a térszükét akarja kiküszöbölni. Mert a gömbház, amely csak egy negyedrész* nyi területet foglal el az utcából ugyanannyi lakásterület mellett, mint egy, az átmérőjének megfelelő oldalhosszal biró négyzetalapu lakéház, igen sok területet hagy szabadon az utcai forgilom szamár-. A drezdai gombház például 7600 köbméter tértartalom mellett cs .k 100 négyzetméter területet foglal le az utcából. A kacsalábon forgó palota megvalósulása. A ház alatt sétál z ember, s mégis kint van az utcun. «z alsó félgömb ablakai lefelé néznek, a felsőé felfélé. Az előbbiek kitűnőek üzletek szamára, mig íelül irodák vannak, tetején pedig kávéház. , Persze kő, vagy tégla egyáltalán nincs a gömbházba beleépítve. Vasszerkezet az egész, melyet négy pillér tart, felnyúlva a legfelső emeletig. Ház, amelyet nem falai tartanak, hanem -.melyre a falak rá- vannak aggátv.. Hanem azért a gombház mogis csak kuriozitás fog maridni. Mert a közlekedés problémáját ennél is gyakorlatibban lehet megoldani, mint azt . kiállítás egy másik osztály, bemutatja. Mégpedig olymódon, hogy a házuk nom a földre, hanem oszlopokra épülnek. A nagyváros mindinkább növekvő forgalma-visszavezet ~ .minket a cölöpépitményekhez, amelyekben évezredekkel ezelőtt az emberiség ősei laktak a svájci tavuk partján. A modern cölöpépitkezés olcsó, mert nem kell alápinoézni. * földalatti vasutak, elektromos, telefon, stb. vezetékek, a kanalizáciő céljaira nem kell hosszú és költséges alagutakat vájni a földbe, hanem mindezeket az épületnek legalsó szintjén lőhet elhelyezni. És mennyi helye marad az utcákon a forgalomnak. Milyen kényelmesen lehet elhelyezni a különböző sebességű vasutakat, külön utvonalat biztosítani a különböző jármüveknek mindkét irányban. Mennyi közlekedési balesetet lehet majd kikorülni. S milyen csend és nyugalom uralkodik majd az igy épített városokban, ahol a gyalogjárók függőutcákban közlekednek, akár üvegfeiél alatt, megkímélve portól, füsttől, esőtől, mig minden más forg lom lábaik altt bonyolódik le, Hegy mennyire nem fantazmagória dolga, hanem alaposan megtervezett ás a kérdés minden gyakorlati vonatkozását szem előtt tartó elgondolás ténye a technische Stadt, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy a kiállítás részletesen bemutatja a modern varos földalatti, jobbanmondva házal".tti életét. A hatalmas alagút és csőhálózatot, mely a jármüvek közlekedését, a villany, viz : , gaz és meleg szolgálj tatását ábrázolja, a postai, telefon, táviró üzemét mutatja be. Nem fantazmagória, hanem hozzáfejlesztése az ember mindennapi életvonatkozásainak ahhoz a hatalmas olöhaladáshoz, melyet az emberiség csak a világháború óta is egyes találmányokban, egyes technikai konstrukciókban elért. Mert hiszen .z Opel rakétajármüvének hallatlan sebességéhez, tér és időkülömbségeket szinte megszüntető jelentőségéhez szükséges hozzáalakít .ni az emberi organizációb, az emberi pszichét is, tehát bele kell vinni a találmányok eredményeit, konklúzióit a mindennapi élet vonatkozásaiba is, külömben valóban odajutna egyszer az emberiség, hogy a gép lenne úrrá az emberen. .
