Hetikiadás, 1928. január-július
1928-06-26 / 26 [1513]
/isonzói cs,.ták folytatása/ Alighogy visszafordultam, az olasz tüzérség nagy hevességgel megkezdte a bombázást. Addig cs-k lassú, szintén már nagyon kellemetlen tüz volt' de most nagyon komoly gránátverés lett mindenfajta öblű lövegekből. Mindannak dacára, hogy a Valloné-ban igen csúnya, nehéz lövegek verésén kellett keresztül lovagolnom, az Isten megsegített és szerencsésen minden baj nélkül elértem Kostanjevica-t. Mici lovam fejét rázta s ugrálva hatratette fülét, midőn nagyon is közel robbant. Igaza van! Siessünk! Ügetésben nemsokára Nova Vas-t értem el, az meg Zo cm-es mozsarak tüze alatt állott xs én vágtában nyargaltam a por és füstfellegekbe burkolt falun keresztül. Bizony nagyon komoly helyzet volt. Megsimogattam és megveregettem kis Mici lovamat, midőn szerancsésen elértük volt Kostanjevica-1.ji Ma hideg van a esik az eső, A 20. honvédhadosztály védelmi helyzete az Isonzo-szakaszan e hő 28-ika óta különösen súlyossá vált. Az olaszok ma megismételték támadásaikat a két legjobban ostromolt hidfő, Tolmein és Görz ellen, de csapataink a legszívósabb küzdelmek dacára megtartották mindenütt állásaikat. Lukachich tábornok, a 20. honvédhadosztály prancsnoka, ma nekem részletes jelentést terjesztett elő, melyben az ős szakaszának északi szárnyán levő rendkívül súlyos helyzetet pontosan leirja. Egy épen ilyen aggodalmas jelentést kaptam ugyancsak ma a déli hadosztály parancsnokától, Schön tábornoktól. Ezen jelentés alapján, melyet semmiesetre sem az önbizalom hiánya, hanem egyedül az aggodalom a csapatok gyors pusztulása miatt^ mondott tollba, én nem tudok mast tenni, mint az összes alparanccnokokat ujr~ és újra felszólítani, hogy a legéberebb figyelemmel kisérjék és eréllyel követeljék az állások lehelő leggyorsabb tökéletes kiépitését, másrészt pedig én a hadseregprancsnokságtól lehetőségszerinti ujabb erősbi u-éseket kérek. **Z én elhatározásom azonban ezentúl is sziklaszilárd: Az utolsó emberig, magamat is beleértve, azon helyen kitartani, melyre a kötelesség állított,Minden csatár jól tudja ezt, mert személyesen ismételten Megmondottam csapataimnak, hogy ott halok meg én is velük, mielőtt az ellenség Doberdo-fennsiját tőlünk erőszakkal elvenné... Kezdettől fogva el voltam és el vagyok arr - tökélve, hogyha látom, hogy a végsőre megy, akkor én is ott kint leszek a kezitusabaiij hogy hiven megosszam vitézeim sorsát e nagy órában. • A mai napon kaptam a hadsere"gp'rancsnokságtól értesítést, hogy a legközelebbi időre a lőszerutánszállitásra eddigi mennyiségben 7 nem lehet szarni tani. -»z összes parancsnokokkal közöltem ezt a szörnyen kemény és életbe vágó rendelkezést, mely bizonyosan az otthoni ipar gyengeségén kell,-, hogy alapuljon. Néhány nao ots Valisella vidékéről uj 260 milliméteres francia tarackok lőnek s ezek az összes ellenséges lövegek között az óriási trizancha tásuk miatt, a legkellemetlenebbek. Én nekem ezen ellenséges tüzérság ellen Össze-vissza csak 35 nehéz lövegem van - tulnyomórészük 15 cm-es tarack igen kevés lőszerrel; ezek közül sok megrongálódott és javitásba megy. Eznn körülmények derék gyalogságom eddigi Óriási vesztegégeit is megmagyarázzák, mely még kezdetleges födözekeiben az ellenség nehéz lövegei által úgyszólván zavartalanul veretik. Este értésit a hadseregp^rancsnokság, hogy szándék a - egy meg meg határozandó időpontban - amint a harcászati helyzet azt megengedi, a 20- honvédhadosztály t a közös 6. hadosztállyal fölváltani. A sötétség beállta után ma a 43. ás 61. gyalogezredek a menetalakzatok fölvétele céljából a Segeti táborba menetelnek* A honvédcsapatoknak kiegészítése be van fejezve.
