Hetikiadás, 1928. január-július

1928-01-17 / 3 [1513]

A magyar származású tanítók és függő helyzetben lévő állami alkalmazottakat kény szeri tették arra,hogy a Rothermere-ellenes iveket irják ala./.Ez a kiké^/t '<•*'/* tett alairas azonban semmit sem jelent,mert az angol ujjsa^fw*ünnepélye- </ sen ki jelenti,hogy meggyőződése szerint, ha a Felvidéken népszavazást rendelnének el, a magyar államhoz való visszacsatolás fel tétlenül - óriási többséget kapna. A Felvidéken a cseh garázdálkodás napról-napra jobban és jobban elkeseríti a lak°ssagot. A cseh^kereskedelmi politikája arra iranyultn., hogy a cseh gyárakkal versenyző' felvidéki ipart teljesen' tönkre tegyék.Ez sikerült is nekik és ezzel koldusbotra juttatták és nyomorba -öntötték a Felvidék lakosságát,melyet az uj határokkal elzártak att°l is,hogy a magyar Alföldön arató munkával keressék meg télire a kenyerüket.Ujabban a tótok utan a szepesi szuszok kerültek sorra,akiknek elkeseredése naprólnapra fokozódik,mert a csehek a felvidéki'gyáripar tönkretétele utan a Magas Tatra fürdőhelyeire és erdősségeire vetettek szemet. Ezek a vilaghirü,gyönyörű fenyvesek, szépségükkel tömérdek idegent vontottak és nagyszabású kereskedelmi és ipari üzemek révén biztosították a szepesi szusz lakissag megélhetését és boldogulásét.Ugylatszik ez már régen szemetszurt a cseheknek,akik féltik a csehországi.fürdőhelyeket a tátrai fürdőhelyek versenyétől,és ezért elhatározták,hogy a gyönyörű fenyveseket kiirtják, a fürdőhelyeket pedig kisajátitjak. A szepesi lakosság most kétségbeesve tekint sorsa elé és átkozza a csehek kapzsiságat. Az újévi diplomáciai fogadtatáson a külföldi diplmóoiai testület feje a kormányzóhoz intézett beszédében elismerte és kiemelte azt, hegy a magyar állam tekintélye az európai népek 3oraban napról-napra emelkedik ós ezzel egyidejűleg az utódallamok előkelő politikusai most már kezdik beismerni,hegy az uj államok alakításával gyönge* erejű népeknek erejüket meghaladó feladat jutott osztályrészül,aminek súlya alatt gűrnyedeznek és napról-napra közeledik feléjük az elmaradhatatlan katasztrófa. x

iumo r o s § i r f e 1 i r a t ok •. Itt nyugszik egy kis ökröcske, - , Ökör Bálintnak gyermeke, Kinek a sors ne.n engedte, Hogy ökör váljék belőle, x Itt nyűg szia Imre G-abor a falun kivul, A faau is megnyugszik nála nélkül • Meghalt végre valahára, Mindnyájunk kivansagara. K Itt nyugszik egy hideg holt, Nadrágja volt csup- folt, Szava néki sohse volt, Minaig nyelves neje szólt, Ki őt urat égbe tóit. Trombitált az arkangyal Végsőt szusszant Nagy Antal, 3efedték e sirhanttal. x Itt nyugszik az,ki még sohasem nyugodott, Egész életében perelt,patvarkodótz. Szoknyás prókátor, de t:.*lan tán még sem, Istenben nyugvó hites feleségem*