Hetikiadás, 1928. január-július
1928-01-17 / 3 [1513]
Uj elmélet a vizözönról . Abban,hogy a bibliai vizözön csakugyan elárasztotta-e a földet és hogy mikor történhetett ez a világkatasztrófa,to vábba,hogy mik lehettek annak előidéző okai - a tudósok éppen ugy nem tudnak megegyezni,mint a legtöDb mas közérdekű tudományos kérdésben. Legújabban egy német tudós próbálkozott meg ennek a tudományos kérdésnek megfej.tésével és kutatásai során több ujaüb és meglepő eredményre jutott.. Ez a német tudós, név szerint dr. Behms, tanulmányában kifejti,hogy az elmúlt időkben is voltak vizözöhök és a jövőben is lesznek. Foglalkozik ezután a vilagjégelmélettel,mellyel tudvalevőleg i.örDiger bécsi mérnök annakidején minden eddigi tudományos elméletet felforgatott, majd a következőket mondja: S azerint az elmélet szerint elsősorban a viz és pedig különösen ennek szilárd állapota : a jég, jelentékeny szerepet játszik a világ keletkezési történetének kialakulásában, A világegyetem fejlődésének egész ritmusa a tüz és a viz örökös küzdelmén alapul és ehhez kapcsolódik a naprendszerek kelejtkezése, a nap tevékenysége , a bolygók és állócsillagok sorsa es legelső s#rban is az emberiséget legközelebbről érdeklő Földünk aorsa is. Abból a körülménybői,hogy valamely központi csillagzat körül futó égitestnek pályája a világűr /: mellyel kapcsolatosan talán vizgőzőkből eredő étherről lehet szó :/ ellentállasa következtében folyton összezsugorodik, végső eredményeképpen a keringő égitesteknek a központi égitestbe kell bele esniök.Ebből következik ,hogy napunk anyagával valaha egyesülni fognak a körülötte most még körforgásban lévő égitestek is valamennyien. Ebből következik az is,hogy a földünk előbb-utóbb bekebelezi majd a körülöttünk keringő holdat is. Ez a kép mutatja földünk jövőjének s o r s a t,sőt ehhez a képhez hasonló lehetett a múltja is.Ma mar csak kevés bolygó kering a nap korul.A naphoz égésien közel van a Merkúr. Ezt a naptól számitva és egymástól megfelelő távolságba követi a Vénusz^ a Föld, a Mars, a Jupiter, a Számtzrnus, az Uránusz és a Neptuh. Ha íéltesszük,hogy ezeknek a bolygóknak a sorozata valamikor ennél jóval aagyobbTvolt és hogy jelenlegi pályafutásuk azelőtt sokkal messzebb esett a naptól, akkor mi- sem all útjában annak a feltevésnek,hogy a Föld és a Mars jelenlegi pályája között a kezdetleges idők folyamán mas bolygók is lehettek.Hogy mi lett ezeknek sorsa, az könnyen elgondolható.Ezek a bojLygók araiamennyien pályájukon suhanva közeledtek és végül hozzásurlóütak a Föld pályájához és a Föld közelébe jutva érvényesült a Föld nehézkedési vonzóereje,aminek következtében az ilyen bolygó megszüntette a nap körüli utjat és feladta bolygó csillagzat mivoltat,hozzákapcsolódott a Föld forgásához és követte a Föld pályáját, AZ ilyen hold azután mindig közelebb húzódott a földhöz,mig végül egyesült vele. Sz az egyesülés rettenetes erejű záró jelenete volt az ilyen holdtragédianak.A maga valójában ez volt az okozója a földön a vizözönnek^és ennek kövétkezitébs® volt az is,hogy azután egy bizonyos ideig a földnek nem volt holdja,vagyis a Föld holdnélküli korszakát élte mindaddig,amig egy ujabb bolygócsillagot magahoz nem kapcsolt. , Ilyenformán a Föld sorsa összekapcsolódik a hold sorsával és a Föld a körülötte keringő állandóan közeleaő hold hatása alatt ' . valóságosan érzi nagy katasztrófájának közeledését,mig a viszonylagosan' sokkal hosszabb ideig tartó holdnélküli állapotában, erejét összegyűjti és g agyszólván kiheveri a nagy katasztrófa csapásait. Föld fejlődési korszakai ilyen vonatkozásban egymástól élesen megkülönböztethetők.Ha a Hóid és a x r öld egyesülése megtörténik és az ilyenkor történő vizözön véget ér, - a Föld nyugodtan folytathatja holdnélküli pályafutását.Ha azután utjaba kerüi egy addig önnallő pályán futó ujabb bolygó, akkor azt a világűrben magával ragadja és holdjává teszi.Ezzel az eseménnyel éri az első nagyoob megrázkódtatás a Földet. /Folyt .kőv. /
