Hetikiadás, 1928. január-július

1928-01-24 / 4 [1513]

_i_ x oa . j^i lui u. auicra '«^«r»jv X szekció Drugut bé^,Mehmed basa fődefterdárja,utolsó perceit élte. .liláira sebzett melléből lassú csöpp ékben szivárgott vér. Kern volt mellette más,csak hűséges Íródeákja,Halil efendi,aki szorongó szivvel leste egyetlen jóltevójenek,második apjának utolsó leheletét. Allah nagy és Mohamed az ő prófétája...- suttogta megtört hangon a bég.- Rajtam beteljesült a kizmet... .íég néhány perc s lelkem Allah előtt a 11... Üvegesedő szemével faradtan végignézett a sátoron,mintha keresne valakit. Tekintete megakadt a fekhelye mellett kuporgó deákon.Szeretettel nézte és sóhajtva folytatta: - Tudcd, mire tanítottalak... légy mindig emberséges az emberek' kel szemben,erélye3 a gonoszokkal, hűséges a barátaidhoz., Nincs semmim és senkim, csak Fatma, a lányom, akit szeretek és te, aki hűséges voltál hozzam s akit becsülök... Rad bizom F^tmat... Szeresd, mint én szerettem, hogy megbecsüljön téged, mint én becsaltelek... Még mondott volna valamit, de lelke elszállt nyugalmasabb tájak felé, egyenesen Allaíí szine, elé, aki igazságos és megjutalmazza a jókat. Halil efendi szeméből kicsordult a könny. Második apját vesztette el a nalottban. AZ elsőt, az igazit nem ismerte. Kern is ismerhette.Még kis gyermek volt, amikor portyázó törökök a mezon találtak, magukkal vittek és odaajándékoztak Drugut bégnek, aki akkor még csak oezlia _ga volt. Ennek igen megtetszett az értelmes, csinos arcú gyerek, ifogaval vitte Konstantinápolyba, törők iskolába adta, kitaníttatta s jó tőrökké nevelte. Azt sohasem titkolta elölte, ho ..y elrabolt magyar gyerek, nem engedte, hogyr magyar anyanyelvét elfelejtse. KésöDJ, mar mint a budai basa fő adószedője, magával vitte a táborba és magyar Íródeákjává tette. Tizenkét óv telt el Drugut bég halála óta. Azóta Fatma is ott ^porladt, vlahol a Márványtenger partján. Halil efendit megtörte az élettel való küzdelem. Amióta Fotma is elment, kisérteni kezdték a múltnak emlékei. Újra lattá a kis'gyerek korában átélt papokat, amikor még gondtalanul futkározott gyerek pajtásaival a mezon. Az ereiben folyó magyar vér'perzselte, égette Vissza az elvesztett magyar hazába!,.. Mintegy félnaai járásnyira attóí a helytől, ahol Drugut bég sirjat jelezte egy fölabeszurt kopja, volt egy kis város. A neve mellékes, hiszen évszázadokkal ezelőtt eltörölték a föld színéről a "felszabadító" császári német csapatok. ... Eb'en a városkában élte le egyh.ngu napjait Halil efendi, azaz hogy Pribék Lőrinc deák. írástudó ember lévén,hozzáfordultak az emberek ügyesbajos dolgaikban. Ebből élt. Mindenkitől visszavonult,kerülte az embereke t. Minden hónapban egyszer.holdtöltekor kiment Drugut bég sirjához.Itt lestek meg egyszer ellenségei,akik nem tudták elfelej teni,hogy életének i.agy részét tc'rö. kenyéren élte. Láttak,hegy egészen közel hajcl a sirhoz, iajlong és halkan beszél,mintha imádkozna"., Beárulták a császári kemisszariusnak. -Lőrinc deák csalja a világot! - mondottak.- A keresztény hitet megtagadja,mert csak látszólag tért át a mi vallásunkra... Pogány módra imadko ,űk,mint a törökök. -jVeui eiég,'hogy törökül imádkozik,- mondottak mások,-egyéb bűnei., is vannakv-'Iörök szokás szerint él és disznóhús helyett birkahúst eszik... Megmételyezi embertársait. A császári komisszarius továbbította a panaszt jiltnan /Falyt kev,/