Hetikiadás, 1928. január-július
1928-07-10 / 28 [1513]
28. s Z. 19 28. jullúa 10. 3.oldal. Az állami beruházásokról. Irta; Dr.Temesváry Imre min, tan. orszájgy. kép viselő . Ugy a lapokban,mint az országgyűlésben sok szó esett arról, hogy helyes-e az a pénzügyi politika, amely a költségvetésen felül bevételi feleslegek elérésére törekszik. Mindenesetre kifogásolható lenne a feleslegek gyűjtése akkor, ha a halaszthatatlan állami szükségletek kielégítésén felül indokolatlanul, vonnák el ezeket az összegeket a gazdaségi élettől és improduktív célokra h. sználhák. Költségvetésünk, különösen a szanálás kezdetén olyan szűk keretek között mozgott, hogy számszerüsége a leggondosabb elosztás mellett is csak alig tudta az állami életmenetet biztosítani.. Az, hogy az első szanálási költségvetés is bizonyos feleslegekkel zárult, természe tes következménye volt annak,hogy az inflációs évek adótörvényeinek eredménye, a pénzünk értékének állandósulása következtében állandóan aranyértékben jelentkezett, költségvetésünk viszont a legszigorúbb önmegtartóztatást parancsolta az állami életre. Feleslegekről tehát tulajdonképpen nem beszélhetünk, csupán a szigorú gondosság mellett összeállított költségvetésből kihagyott szükségletek fedezetének jelentkezéséről. Ezek az összegek egyáltalában nem adódtak volna,ha költségvetésünk csak a legszükségesebb beruházások csekély részét is magába foglalhatta volna, A legnagyobb elismerés illet minden magyar adófizetőt azért, hogy a közszolgáltatások teljesítésivel lehetővé tette a kormánynak azt,hogy külföldi kölcsön igénybevétele nélkül is deficitmentesen kormányozhasson•aminek következménye az volt, hogy a népszövetségi kölcsönt a deficit fedezése helyett produktív célokra használhatta fel. A pénzügyi kormány tehát,amit az egyik oldalon a közszolgáltatások révén bekivánt az ország egyetemétői,a másik oldalon teljes egészében visszajuttatta azt munkaalkalmak teremtésével a gazdasági élet forgatagába. El kell ismernünk tehát, hogy a pénzügyi kormány helyes uton járt, amikor kellő gazdasági érzéktől áthatva igen nehéz időkben is módját találta annak,hogy a munkanélküliség enyhítésével elősegítse a magángazdasági élet fejlődését. A most tárgyalás alatt álló beruházási javaslat 122 millió pengőt juttat a gazdasági életnek s ha ehhez hozzászámítjuk a rendes költségvetésben felvett, valamint az üzemek részéről e célra fordítandó összegeket, ugy több,mint 180 millió pengő az az összeg,amely beruházások formájában 1929 június 30-ig szerte folyik az országban. Tekintettel arra,hogy ez az óriási összeg legnagyobb részben épitő munkára adódik, természetes,hogy az anyagbeszerzés , valamint a munkások létf entartásáho z szükséges összegek révén ez a sok millió pengő mind a kereskedelem kiszáradt csatornáiba jut bele és megindítja a letargiába j ^tt kereskedeimet^araely az inflációs idők utan akkor kezdett ^ letrekapni eiőszőr, amikor a kormányzat 1925-ben megindította a nasznos beruházásokat. A legutóbbi évek oeruházásai közel egymilliárd pengőt tesznek ki; ebből 50 százalék az amely anyagra esik, a többi pedig munkabér, tehát olyan összeg, amely nem marad meg a munkás kezében,hanem az életszükségletek kielégítése révén a magyar kereskedelem és ipar erősítését szolgálja. Megállapítható tehát.hogy a kormányzat helyes pénzügyi politikát követ akkor, amikor az államház tartás biztos ..lapokra való helyezésére törekszik és ugyanakkor ilyen hatalmas összegekkel támogatja a magángazdasági életet,mert csak a magángazdaság normális fejlődése biztosithatja tartósan az államháztartás egyensúlyát is.
