Hetikiadás, 1928. január-július

1928-01-24 / 4 [1513]

" Bácskában még senki sem halt éhen"-mondja a régi jó és optimista igazság, Mert tudvalévő,hogy a bácskaiak sem lennének azok a hires ' ivók,hu nem vetnék meg a borok jó zsiros ágyát» Régi jó bácskai magyarok még tudtak nagyokat enni,ráértek nagyokat enni,volt földi javuk is,amiből telt nagyokat enni. Ma már sem a virtus, sem a földi jóiét nem veti fel a vajdasági magyart, s lassanként elmaradoznak szokásaik közül a háromnapos lakodalmak. Ma már csak a legendák fényében sütkérődzik a régi hirnév, s nagyi apák mesélnek unokáiknak,hogy volt egyszer egy ember ... . , . Skrivan Antal,kalaposmester volt,jőmodu polgár Újvidéken. Egyébként pedig gyomormuvcsz. kem is volt olyan kövér, csak a pocakja nőtt valaha irgalmatlan nagyra. Állandóan éhes volt.Már hajnalban megevett'egy sonkát,s mire tizet ütött az óra.ó mar reggelizni sietett a Gambrinusta^ .Ez a reggeli persze csak előétel'volt a villásreggeli megagyazására,s csupán néhány pörkölt elfogyasztását jelentette. Mondom, a villásreggeli mar valamivei komolyabban szambavehető menazsi volt,amennyiben szamos"ad*g rostélyos és gulyás lön áldozatává a mindig korgó gyomor ideiglenes eloékitésének. Skrivan bácsi délben sem panaszkodott étvágytalanságról,de délután háromkor már utolérte őt a kétség,hogy vájjon érdemes-e időnként jóllakni e földi létben,ha az ember aztán úgyis megéhezik. Este öt-hat kilós pulykákkal fűszerezett vacsorákat evett, s egy ilyen impozáns vacsora fogyasztása közben-ütötte meg a guta. Nagy becsülete volt Bácskában bizonyos-Riegler Rezsőnek,aki egyéb foglalkozására nézve szooaiesto volt. Ebédre két kiló paszunyt evett főzelékképpen. Egyszer megevett egy szuszra harminc szafaládét,félóra múlva azonban mar az éhség félreérthetetlen jelei mutatkoztak rajta,mire »gy 35 tojásból készitett rántottéit volt kénytelen elfogyasztani. Egyébkent roppant erősx ember volt,aki egyszer egy bankban,amikor alkalmazottai cserben hagytak egyedül vette hátára a hatalmas Wertheim-szekrényt s a mósik helyiségbe cipelte .Alig tette azonban le, - ejnye a teremburajat.de megéheztam - kiáltással rohant villásreggelizni. Azt mondják/ dél lett,mire megreggelizett , amikor is sürgősen hazaszaladt ebédelni. 1 II. A nagyétküek közé volna tán sorozható Dickmann Viktor ácsmester is,aki ugy ünnepnapon a korcsmában hat rostélyost evett meg egy szuszra,s hogy az étel könnyebben csússzék/őt liter bort banyakait hozzá, Hirnevét csak fokozta,amikor egy izben a "Teher Ökör" étlapján olvasható összes ételeket,azaz háromféle levest.négyféle előételt.kilencféle pecsenyét,háromféle köritést,kétféle tésztat,háromféle sajtot és négyféle gyümölcsöt elölről végig, majd gyümölcstől levesig ismét végigette. Komoly konkurrensnek bizonyult Ott -József csizmadiamester is, aki egyszer fogadott ra.nogy egy ültében megeszik egy egész borjut.A vendéglős el is készitette a borjut a legkülönbözöob formákban: pörkölt,vesés, frikando , bécsi szelet Tt-afrirsricli , stb. Amikor mar az összes adagokat elfogyasztotta, s a vendéglős sajnálkozva jelentette ki,hogy nincs tovább,Ott -ácsi igy kiáltott fel: hat hun marad a bornyu ? A derék férfiú azt hitte, hogy az''elcételeket"csak csak kos toló ua kapta, £^