Hetikiadás, 1928. január-július

1928-01-31 / 5 [1513]

Elkorcsosult-e a modern ember? Általánosságban azt szokták mondani,hogy a huszadik század embere testi erő dolgában sokkal elmarad a régi idők hatalmas férfi jától.Az ősállatokkal az életéért és betevő falatjáért küzdő embert legtöbben ugy képzelik el, amint dorongvastagságu bunkójával bátran szembeszáll a mammuttal,tigrissel vagy más szörnyűséges fenevaddal és kegyetlen viaskodás után győzedelmeskedik feletti? Az őskori ásatások nem bizonyitják ezt a hiedelmet,mert a megtalált emberi • v osontok alig-alig különböznek a mai emberétői.A hősi krónikákban is azt olvassuk,hogy ez,vagy amaz a hős olyan rettenetes erővel rendelkezett,hogy még kor* társait is ámulatba ejtette .Ilivel pedig ajkból ez időiből cs-k a kiváléán erős férfiak neve maradt rank,ebből arra a következtetésre jutnak,hogy századokkal ezelőtt a nagy átlag ereje meghaladta a mienket. Az emberi erőről megközelítően pontos képet a görögök olimpiai játékainak eredményeiből alkothatnánk,-zonban ezek is olyan tág teret nyitnak, a képzelődésnek és találgatásnak,hogy itt sem támaszkodhatunk biztos ad-tokra.U futók teljesitményeiről ugy emlékeznek meg a feljegyzések,hogy "félaapfalatt vagy"amig a ^ó lő meghabosodik",annyi idő alatt futották meg a kijelölt távolságot.A diszkoszt 00-40 lépésre tudták elhajitani.de a korong súlya igen bizonytalan és versenyenként változó volt.A távolba ugrók sulyokat/az ugy nevezett "haltér"-okat/tartották a kezükben,hogy nagyobb lendülettel lódíthassák el magukat, de még ezeknek a segítségével sem tudtak nyolc lépésnél messzebbre ugrania A birkózók és ökölvivók teljesítményeit sem lehet pontosan meghatározni.Csupa bizonytalanság és sötétben való tapogatótzás tehát az ókori ember sport béli eredményeinek viszgálgatása.Ezzel szemben igen megbízható adataink vannak a 19-ik század közepétől kezdve,amikor különösen az angolok centiméterrel/yarddal/és másodperccel kezdték mérni az atléták eredményeit.1866-ban jegyezték fel az első atlétikai verseny eredményeit,amelyek közül az akkori lapok a távolugró Fitzherbert 599 centiméteres világrekordját magasztalják.A távolugrás az a sport,amelyhez semmiféle modern felszerelés sem kell,tehát a távolugró rekord sorozatos megjavítása a legbiztosabb felelet arra a kérdésre:visszafejlődött-e a huszadik század emberének testi erejc?Lássuk csak a táblázatot;1866ban 607 cm.,1870-ben 609 cm.,1871-ben6o8 cm.,1878-ban 691 cm.,1879-ben 697 an« 1881-ben 698 cm.,1883-b„n 702 cm. , 1888-b-.n708 cm.,1896-ban 720 cm.,1898-ban 732 cm.,1899-ben 743 cm.,1900-ban 750 cm.,1901-ben 754 cm.,1902-ben 761 cm., 1921-ben 769 em.,1924-ben 776.5cm..és végül 1925 óta 789 a hivatalosan nyilvántartott távolugró világrekord.A fejlődés tehát szemmel látháté.Ugyanígy vagyurk a többi világrekorddal is és bátran elmondhatjuk,hogy nincs egyetlen egy olyan rekord sem,amit állandóan nem fenyeget az a veszedelem,hogy valamelyik atléta Studja, a múltnak.Hatvan esztendő alatt majdnem két méterrel javult a távolugr rekord és ki tudja,hatvan esztendő múlva nem mosolyognak-e éppen ugy a mi nagyrat^rtot-9789 cm.-es világrekordunkon,ahogy mi most az 599 centiméteres eredményem. kiég nyolcvan évvel ezelőtt is csodálattal telt bámulattal emlegették az eleő marathoni futó kitartását és erejét,aki Leonidas győzelmének hirét /Krisztus előtt 490-ben/futva vitte meg a spártaiaknak.mennyit kellett fejlőd*' nie az nmberi erőnek,ha most csak csonka hazánkban fel tudunk sorolni legalább öt olyan versenyzőt,aki két és fél-három óra alatt megteszi azt a bizonyos negyven kilométer/, és kétszáz méteres utat .Mindezek alapján nyugodt lélekkel mondhatjuk,hogy az emberi test teljesítő képessége nem csökken ,nem puhul el 3 gép'.ek tökéletesítése következtében,sőt állandóan fejlődik, osiszolódik ós egyre jelentősebb eredményeket ér el.